Amikor a kígyó Évának nyújtá az almát, szóla

oly hangon, mely visszhangzott

a levelek között, mint egy ezüst harang.

De az történt, hogy utána még súgott

valamit a fülébe

halkan, nagyon halkan,

amiről az írások nem beszélnek.

                                                                          

Még az Isten sem hallotta, mit súgott, pedig ő is hallgatá.

És Éva sem akarta elmondani még Ádámnak sem.

Azóta a nő szemhéja alá rejtett egy titkot

és úgy mozgatja szempilláit, mintha azt mondaná,

hogy ő tud valamit,

amit mi nem tudunk,

amit senki sem tud,

még maga az Isten sem.

Magyar Irodalmi Lap