Füst Milán a Nyugat első nemzedékének nagy művésze, költő és író, nemcsak versek, hanem regények és drámák szerzője is. Jogi doktorátust szerzett, sokáig kereskedelmi iskolában tanított, szenvedélyes, adni akaró és tudó tanár volt. Tanítványát, Helfer Erzsébetet vette feleségül, hitvese segítette munkájában; anyagilag és szellemileg is. Aprólékos gonddal alkotó ember volt, viszonylag kevés verset írt (száznál kevesebbet). Ő a magyar szabad vers megteremtője, aki szakít a rímmel és a szokásos ritmikákkal, mégis megőrzi a ritmust, a szöveg zeneiségét. Költői világának (nyelvének, formáinak, képeinek) forrása a Biblia, az antik tragédiák, Shakespeare és Berzsenyi Dániel. Általában jellemző lírájára a Berzsenyi-féle ódai emelkedettség, ünnepélyesség. Füst Milán műveit a pesszimizmus hatja át, a fájdalom, magány, szomorúság érzése, a halálfélelem. Karinthy „objektív szomorúságnak” nevezi ezt a Füst Milán-féle hangot. Életét is a félelem határozta meg: hipochonder volt, és már fiatalként is aggastyán, aki egyszerre rettegett a betegségtől-öregségtől, de valami különös örömmel-élvezettel játszotta is ezt a szerepet-állapotot. Füst Milán nagy hatással volt az utána következő nemzedékekre, Illyés Gyulára, Radnóti Miklósra, Weöres Sándorra. Kisregényei (Nevetők, 1920; Ádvent, 1920) írja meg legfontosabb prózáját, a Feleségem történetét (1942), mely egy hajóskapitány romboló féltékenységét és végtelen magányát beszéli el. A mű a világháború után világsiker lett. Drámákat is írt, noha ezeket saját kora nem értékelte, és csak később (a hatvanas évektől) kerültek színpadra: a Boldogtalanok, IV. Henrik. Nagy esztétikai műve a Látomás és indulat a művészetben (1948), melyben az írói alkotás lélektanát vizsgálja. Idézzünk most Füst Milán A magyarokhoz című verséből egy szép részletet, egy vallomást a magyar nyelvről!

„Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok

S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás

Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:

Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar.

Révület fog el, ha rágondolok is.

Ne hagyd hát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből

származott
E nemes-szép alakzat…”

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

Magyar Irodalmi Lap