Nemzetstratégiai célok
Minden változás ellenére a mai helyzetre is illenek Klebelsberg Kunó szavai: „Soha irodalomra és tudományra, kultúrára olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, ennek révén növelni az önbizalmat, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: ez a szent feladat.”
Stratégiánknak három terület: a nemzeti Kultúra (azon belül az oktatás-nevelés), a nemzetgazdaság és a népegészségügy összehangolására kell összpontosítania. Mégpedig a következő négyes: a test (egészség), a lélek (erkölcs), a szellem (műveltség) és a környezet harmóniájának a megteremtésével.
Legfőbb tennivalók: olyan gazdaság és munkakultúra megteremtése, amely a szorgalomra, a tehetségre és a szaktudásra épül, szakmai kamarák felállítása. A tudomány és technológia maximális kihasználása, érdem és teljesítmény szerinti előrejutás, pragmatizmus a hibák elkerülésére. Jogbiztonság. Valódi demokrácia. Cigányintegráció. A közösségi szellem fölélesztése. Hatékony oktatás és hazafias nevelés, a történelmi egyházak nagyobb szerephez juttatása e téren. A médiatörvény módosítása. Fejlett egészségügy, a népességcsökkenés megállítása, az életminőség javítása, a hajléktalankérdés megoldása, ápolt környezet. A nemzeti vagyon megőrzése. A vidék és a kisközösségek felhozása. A határon túli magyarok tényleges befogadása a nemzet közösségébe. Reális önkép. Történelmünk ismerete, hagyományaink gyakorlása, nemzeti sajátosságaink és nagyjaink tisztelete, ha élnek, megbecsülésük, nemzeti szimbólumaink törvényi védelme, a nemzeti öntudat emelése. A magaskultúra kiemelt anyagi támogatása (a támogatás = ösztönzés).
Mi és mások
– Fogadjuk el, hogy van mit tanulnunk másoktól, a tőlük eltanulhatót azonban integráljuk, tegyük magyarrá. Az integrálás nem integrálódás! A politika és a média ma csak integrálódásról beszél. Integrálódni annyit tesz, mint feltétel nélkül elfogadni, behódolni, beolvadni. Integrálni azt jelenti, hogy az idegen mintát úgy teszem magamévá, hogy közben megmagyarítom. Ez a helyes út.
– Magyarország kompország. 1945-ben a Szovjetunió kötötte ki a keleti parton. 1989-ben elszabadult, és a szokott reflexszel, immár a magunk akaratából lehorgonyoztunk Nyugaton. A nyugati kikötő azonban már nem a régi, és a révésznek figyelni kellene a (távol)keleti partra is. Mi Keletről jöttünk, és a Nyugat részévé akartunk válni, de kultúránk révén ezer szál fűz még mindig Kelethez. Kompország voltunk, vagyunk és leszünk még sokáig. Fordítsuk előnnyé ezt az adottságot! Nyugaton alkonyodik, új fény dereng a keleti horizonton. Kína, India, az ázsiai Kis Tigrisek, az Iszlám országai helyet követelnek a nap alatt. Kína világhegemóniára készül. Miért nem lehetünk egyszerre Nyugat és Kelet népe, hiszen minden jogcímünk meg van rá? Csak merjük felvállalni! Ha a révész érti a dolgát, a komp összekapcsolja a múltat és a jövőt. Értelmet, célt és megélhetést ad neki, azaz nekünk, magyaroknak.
Közösségépítés
– Fel kell számolnunk a megosztottságot. Ez nem a pártok krémjének elegyítését, nem az ő kormányzó nagykoalíciójukat célozza. Nekünk, magyaroknak kell összefognunk. Rá kell ébreszteni az embereket, hogy nekik is tenniük kell magukért.
– A cigány–magyar együttélés rendbetétele halaszthatatlan feladat. Meg kell oldani a cigánygyerekek iskoláztatását, a cigányfiatalok szakképzését, és általában a szakmunkásképzést, vissza kell szoktatni a munkára a segélyből élőket, bővíteni kell választott foglalkozásaik körét, támogatni kell a sajátos cigány kultúrát, a XXI. századi európai normákhoz kell igazíttatni azokkal hadilábon álló szokásaikat, és – ha megadtuk nekik a jó választás lehetőségét –, megfelelő ellenlépésekkel vissza kell szorítani a „cigánybűnözést”.[3]
Magyar irodalmi Lap