1. Új szó

Új szó lesz a magyarban: már ami ostobaság, és
Még hazug élet: a gyurcsányság ! Ó, jaj, de dicsőség!
Elszabadult az egész röhögő, csalafinta had, íme
Ővele, társaival tele lesz dutyi, és kifolyó könny
Jelzi a népen esett gonosz, átkos uralmat!

2. A hazug

„Nemzeti nagy létünk, nagy temetője” – Kovács!
Komcsi kalandor e „nemzeti hősünk”! Az, kit a pártja 
Gazdagon illet, védi a szolgai mentalitását,
Pártbelisége alapján. Azt meri mondani, törpe legyél, te
Népem! Gazfickó az ilyen, ki eladja hazáját
Lencséért meg némi kis csörgedezőért!
Menj a pokolba te gyáva alak, hazug emberi-féreg!

3. Őszi kép.

Dús rakománnyal az ősz betopog, bár késve jön, ázik
S fázik a lombok alatt, de az is lyukas, semmi se’ ép már.
Kapkod a száz kincs közt: adagolja serényen az árut:
Ezt vigyed ember! Télire tedd el! Mert a nyomomban
Itt toporog, siet, vágtat a tél, hideg űzi felém s hó.

4. Nyár

Éget az ég, meg a föld is elég, csupa tűzgomolyaggá
Vált, ahogyan remeg  és nyöszörög minden, mi a földön
Nem rég még a vidám, viruló képét mutogatta –
Így ölt furcsán emberi arcot is néha a börtön,
S válik a vízcsepp mély, örvénylő víz zuhataggá –
Rég látott gazdáját még az eb is megugatja!

5. Anyja-lánya

‘Nézd meg az anyját – vedd el a lányát’ – régi igazság,
Szép vagy a rút magatartásminta a gyermek előtt
Áll, követésre szülője a példa, mutatja magát.
Persze kivétel akad, de a döntő mégis ez ám, mert
Alma a fájától nem esik távol soha – mondják!

Magyar Irodalmi Lap