Döbbenetes!

A tévében állatműsor megy, majmokat mutatnak eredeti színhelyről, a dzsungelből. A majomcsorda közelében tudós házaspár él, hogy tanulmányozza őket.

Nemcsak név szerint ismerik a csoport tagjait, három generáció „személyleírását” és jellemrajzát őrzik már a jegyzetek és floppy diszkek. Tudják azt is, hogy melyikük lesz a következő falkafőnök, ha a mostani már nem lesz elég hangos és agresszív a tisztséghez.

És akkor történt a fordulat, ami teljesen felborította a tudományos várakozást, és úgy az egészet. Egy reggel ugyanis, a csoport egyik hetedrangú, fiatal hímje valahogyan elcsent a tudósok kalyibájától egy plasztikvödröt, és mint afféle bennszülött, jó majomhoz illik, ész nélkül püfölni kezdte azt. A zajra odasereglettek a többiek, ez meg csak verte a vödröt, mint az eszelős. Bámulattal és elhűlve állták körül a többiek a dobost, hisztérikusan rikácsoltak, ugráltak, szemlátomást nem tudván hová tenni a hallatlanul zajos, és különös jelenséget.

A dzsungel törvényei azonban igen egyszerűek: a leghangosabb majom lesz a vezető. És valóban, hosszas rikácsolás és „tanakodás” után, végül egyenként járultak a doboshoz, megszagolni, megtapogatni őt, dörgölőzni hozzá, szinte dorombolni is. Legvégül pedig az öreg főnök is oda somfordált.

Nem hinném, ha nem láttam volna saját szememmel, amint a megtermett főnök, szaglászás, tapintás és tétovázás után végül is valósággal kezet csókolt a volt hetedrangúnak. Azt a vezetésre termett, arany kezet csókolta meg! Majd lassan eloldalgott.

Vezető és politikus született azon a reggelen.

A demokratikus választások összes szabályának megfelelően.

 

Magyar Irodalmi Lap