Isten az én jóbarátom,
Szelíd széllel repíti gondom –
Oly megértő, igaz barát,
Feléje szívem kitárom!
Százezernyi bűnöm, vétkem
Kicsi hiba, vagy fertelmes –
Őelőle nem titkolom,
Mért titkolnám? Felesleges!
Amióta megfogantam,
Minden percem tudja, méri,
Mit, mikor és miért tettem,
A legvégén számon kéri.
Nem ostorral, nem korbáccsal –
Szelíden s én pironkodom,
Elszégyellem magam nagyon,
Ó, Istenem, jóbarátom!

A lélek kínpadján

A lélek bűneit,
– Nem beszélve az ostobaságokról –
A lélek szenvedi meg.
Tegyél le a folyamodványokról,
Kisebb-nagyobb
Korrupciós ügyletekről,
Mert nincs mese,
A lélek a testnek nem kedvese,
Nem barátja vagy harcostársa –
Önálló vágy, diszciplina,
Ha úgyteszik,
Egyedül való kategória.
S így a szenvedése sem
Huszonöt botütés.
Csak képzelgés 
Lehet, 
Vagy eltévedt memória,
Mikor úgy gondolod,
Ilyen vagy olyan típusú
Kínpaddal megválhatod
A lélek deresre vonszolását.
Ó, nem!
A lélek tizedelését, sorsolását
Csak a lélek érti meg,
Amit nem tud elviselni,
Azt kapja meg!
A lélek tisztítótűze
Nem a lágok lobogása,
Hanem a lánggá válás
Abszolút hidegben való 
Vágyása és vágyódása
Valami után,
Ami az ésszel
Fel nem fogható!
Akár így –
Akár úgy,
De a lélek örökre társtalan,
Egymagában való.