A barlang télen szörnyen huzatos,

a hó behull és átsüvít a szél,

a rőzsegallyak füstös tüzinél

vén ujjad görcsbe dermed, Jeromos!

A falat hús az oroszlánnak jár,

hajdan védett, ma védenced maradt,

húsz év és ő lett megvénült fiad,

nem tud magának semmit fogni már.

S a kézirat? Fel- s visszakunkorul

két kő között a pergamentekercs.

Görbült keresztről nézel szigorún

le rám, Uram! Rosszallod, s nem felelsz,

vagy a világgal együtt konokul

rest remetédet, társaddá ölelsz?

Magyar Irodalmi Lap