Csak ezt is át ne vegyük! Ne nyomuljanak, ahogy szoktak, azok akik angol módszerrel tanították a magyar nyelvet, mert nem ismerik a magyar nyelv valódi törvényeit, fölényét, páratlan belső logikai rendjét. Remélem ez az „angolos” módszer végleg kikopott az iskolákból és a tagoló, ragozó, képzős logikusan építkező nyelvünket nem nyomorítják a túlbuzgó „újítók”, a tanulás ellenében.

Azt hallani, hogy Amerikában a tervek szerint nem tanítják a kézzel való írást az iskolákban. Mindent számítógéppel írnak? Az aláírást is?

A kézírás megtanulása jó hatással van az agyműködésre. Élénkíti, gazdagítja a képesség kialakulását, fejlődését, a gondolkodás térbeli szerepét növeli. Nem szólva a rajz, a festmények, általában a képzőművészeti munkák szépségének felismeréséről! De gyengül a kéz lehetőségeinek, értékének, használhatóságának szerepe is az agyi képesség ily módon való szegényítésével.

A kéz, a kezünk a legősibb alapvető eszközünk. Nyelvünk számtalan példát kínál erre nézve. Az a jó labdarugó, aki ügyesen „kezeli” a labdát! Jól figyelünk? Mindezt a lábával végzi, de a nyelvünk a kéz szavunkat, mint eredeti eszközt vitte bele a jelentésbe. Már ha halljuk, ez eszünkbe se jut. Több ezer éve ami készült, az kézzel készült, azaz az idő folyamán finomodott a szó nyelvünkben és a kézült alakulhatott át, finomodott. Így a készül, készülék, készenlét, készlet és így tovább, őseredete a „kéz” szavunk. A kézírás, az ábécé és a szavak kézzel való leírása a kisiskolások számára valóságos művészi tevékenység! Csaba unokám füzetét kiállították az iskolába, mert olyan szépen, szemet gyönyörködtetően ír. És amikor, már több ismerőstől is hallottam ezt a szándékot – vagy már megvalósulást? – elborzadtam. Megint a gondolkodás hiányzott azoknál, akik ezt kitalálták. Vagy netán újabb kényszert akarnak bevetni a számítógépes cégek? És persze, ha kötelező lesz, fogynak a számítógépek, növekszik az üzlet. Aztán kitalálnak a használatukhoz még ilyen olyan segédeszközöket is. De egyszóval, mindezzel az emberi képesség satnyul és ez visszahat az agyműködésre, tehát végső soron az analfabétizmus lesz a győztes.

Lassan-lassan meg kell szoknunk, elsősorban föl kell ismerni, hogy az ilyen és hasonló „újítások” mögöttesében üzleti cél sunyit. A kéz, kezd, küzd azonos csírából nőtt, hiszen a kéz kézközeli eszköz. Hát fogjuk föl az értékét, ne kezeljük le, mert akkor nekünk is orvosi kezelésre kell járnunk. E kifejezés pedig a kézrátétellel való gyógyítás emléke. Ne feledjünk, nyelvünknek emlékezete is van, ez az a tényező, amit eszmerendszernek, de ősi tudásnak is nevezünk! A kézírás az ember jellemének is jellemzője, ne csorbítsuk, e tényező lekezelésével magunkat. Ne csonkítsuk az emberi képességet!

Magyar Irodalmi Lap