Köd van december és vasárnap

de szürke és hétfői arcú

A házak gézbe ködbe kötve

A kövek is vacognak fáznak

Köd van december vak vasárnap

Péntek vagy szombat sűrű köd van

Ünnepnek nyoma sehol sincsen

A kopott beteges hétköznap

szakállas arca félrebillen

s az fáj ami mind emögött van

Köd van december vert vasárnap

Mintha Babits verselne csöndben

csak kicsit nagyobb fegyelemmel

merengne moccanatlan ködben

és nézne időntúli szemmel

Köd van december és vasárnap

Már a haza is láthatatlan

Árnyékok sincsenek csak árnyak

egymást árnyalják keservesen

minden halott amire vártak

Ember? Isten? Amire vártak?

Ki tudja ilyen nyirkos ködben

ahol a szürkeség szitálgat

A csontokban is összegyűlik

kemény sötétje éjszakáknak

Honnét tudnám hogy Júdásnak

hányféle vad hatalma van még?

Kinek fáj hogy igazság nincsen?

Agyban és szívben semmi emlék

s az isten is eltűnt a ködben

2004 december 5–6

(Szauruszok hajnalban,2005)

Magyar Irodalmi Lap