Írott plasztika

Tojásnap-felkelte a tarkó mögött.
Játszótér:
álomi makett
a kukorékoló fényben.

Kétméteres műanyag tojások fürtje.
Némelyik oldalán hever,
mások széles ülepükön csücsülnek,
figyelnek.
Könnyűek, mozgathatók,
új rendbe állni készek,
a gyermek
világteremtő
akarata szerint.
Szépek.
Fehérek.
Az álmok húsvétjára várnak.
Éjszaka-kotlós lépeget, felcsipegeti
a házak ablakából
kiszóródó
fényt.
A tojásokra telepszik.
Piheg.
Alatta láva-álmok mocorognak.

A tojás, mint ház

Kivágva a csúcsa,
talán kikelt belőle egy sárkány.
Bemászol,
papást-mamást játszol a vigyorgó sárkánykölyökkel,
szájatok csücskében csikk,
füstöltök.

Lehet, hogy szentjánosbogár kelt ki a tojásból?
Vagy teknősbéka?
Esetleg kakukk.
Varjú.
Vagy mindegyik.

Így a jó.

Berendezkedsz
kell a házba a kályha,
oda ülj,
sárkánykölyök!
Kell a házba a lámpa
itt röpködj,
szentjánosbogár!
Kell a házba az asztal:
arra jó a teknős.
Kell az óra
itt a kakukk, kiugrik néha a tojás nyílásán,
kakukkol a világba
amennyit csak akar,
nem fontos hány óra,
de tudni kell,
hogy múlik
az idő.
Te is tudod.
Tojásházad ablaka elé kötözöd az öregasszonyruhás
varjút:
éjszaka van.
Elveszed onnan:
nappal van.
Már meg is öregedtél.

Lidérctojás

Ezt én fából esztergálom,
kicsire csinálom,
férjen a hónod alatt.
Lidérc van a tojás éjszakájában,
jó szellem,
ha kikél,
mindent megtesz neked.
A verés
az ő láthatatlan fenekén porzik.
Nagy haszon a háznál,
félúton elnyeli
a bakancsos szavakat.
Négymilliárd lidérctojást csinálunk.
Jöhet a rókaalkonyat.

Záptojás

Nem lüktet.
Nem kopácsol.
Nem is csipog.
De berreg és morog odabent Valami.
Odatapasztod a füled:
lánctalpasok rohamozzák a tojás héját,
lövegek robbannak a füled mögött,
vijjogás,
hangrobbanás,
most egy repülőgép-csőr akar kitörni,
azután detonáció,
kitölti egy gombafelhő a tojást,
feszegeti a tojás-univerzum falát.
Gyorsan
fogod
a tolladat,
ráírod a héjra:
EZ A TOJÁS ZÁP.
Ugye milyen csend lett?

Folytatjuk…

Magyar Irodalmi Lap