
Folytatás…
Egy álombeli tér plasztikái
Györfi Sándor szobrásznak
1.
Nagy mészkőtömböt veszel, akkorát
hogy kiadja
egy tojás alsó egyharmadát,
az ülepét.
Ezt faragod ki.
Belül is üresre vájod, mint cigányok
a teknőt.
Kincset teszel bele:
földet.
Egyszerű földet.
A négyzet alakú tér egyik sarkán
helyezed el.
2.
A tojás fölső kétharmadát,
azaz a csúcsát
mondjuk pasztellzöld üvegből készíted,
felállítod
a tér másik sarkában,
megtöltöd vízzel,
halakkal,
ha kedved tartja
– s miért ne tartaná? –
még szökőkút is lehet.
3.
Tojás-léggömböt fabrikálsz
fehér fóliából,
rögzíted
a tér harmadik sarkán,
a víz mögött,
a földre átlósan.
Lebeg a plasztikád,
mozgatja
minden suhanc-szellő,
fölmutatja a házak fölé
a levegőt.
4.
Egy újabb figura a tér negyedik sarkán,
a levegővel egyvonalban,
a föld mögött,
átlósan a vízre.
Robusztus tojást faragsz gránitból,
csúcsán luk,
rajta gáz tör a magasba,
meggyújtod,
lobog a házak tekintetében a tűz,
lobog a fáklya,
soha ki nem hunyva.
5.
A négyszög átlóinak metszéspontjában
krómacél tojás guggol,
mindenségében
tükröződik
a négy klasszikus alapelem,
a föld, a víz, a levegő és a tűz,
de látszanak a tér házai,
az elröppenő madarak is,
s ha kitárod
a tojás mellkasát,
mint valami kredencajtót,
látsz benne
égetett agyagtojásból épített
Vénuszt,
a hasán
egy tükröt látsz, s abban
magadat:
veled teljes
a világ.
Ideogramma
Készítesz egy tojást.
Szeletekre fűrészeled.
A tojás csúcsát
fölragasztod
az égre:
mondjuk ez a Nap.
A tojás alját leteszed a földre:
legyen ez a tenger,
sík a teteje,
homorú az alja.
A többi körszeletet is elhelyezed:
ez egy város,
ez egy lány szoknyája,
ez egy stadion.
De mi a több
a sok
vagy az egy?
Összerakod a tojást:
süt benne a Nap,
odabent élet mozdul,
benne tenger morajlik.
Egész univerzum.
Folytatjuk…
Magyar Irodalmi Lap