Úgy vigyázz a napsütésre/ mintha tied lenne, /de ne feledd, hogy a nap/ nem csak érted kelt fel. /Hited ne legyen száraz ág/ mely bár része a fának /elveszi helyét a nőni akaró /körtének, almának. /Harminc aranyat ígértek,/ hogy adjam lelkem a világnak. /Én már odaadtam magamat /teljesen Jézusnak, a királynak. /Hozzá tartozom és árulója /óh nem, soha nem leszek! /Nem csábít mélység sem magasság, /a „mindent lehet” -nek nem hiszek. /Kincsed megfakul, akár a szépség, /elhervad, mint az ifjúság, /ha elhiszed, hogy bármit tehetsz, /mondd, mit jelent akkor a szabadság? /Ha annyi aranyad volna, /ahány kő a lábad előtt hever, /mennyit érne a fém-anyag, /miért csak lehajolni kell? /Ne marj a kézbe, mely bölcsőd ringatta /és hazát, kenyeret adott. /Viseld szíveden nemzeted sorsát. /Ne feledd hová tartozol! 

Magyar Irodalmi Lap