Ó, hogy mindig új alapról,
tisztán kezdjük életünket…
Van tanulság: minden ember:
árnya s napja végzetének.

Mi az, hogy árnyék?
Bizony, bennünk
fekete láng ég,
pokolból jövő
kietlen vágy tép.

Mi az, hogy nap süt,
bizony, a lélek
selymén is átüt –
a fényes tekin-
tetünkön átszűrt!

Lám, ha tegnap gyűlöletben
a fájdalom zokogott,
ma már a szerelem lobbant
fölénk új életet, napot.

Mi az, hogy árnyék?
Bizony, bennünk
fekete láng ég,
pokolból jövő
kietlen vágy tép.

Mi az, hogy nap süt,
bizony, a lélek
selymén is átüt –
a fényes tekin-
tetünkön átszűrt!

S a hála is Isten felé,
hogy nekünk jó társat adott,
még ma örömben ránk köszönt,
nem várva meg a holnapot…

(2013. május 30.)

Magyar Irodalmi Lap