Mit ír a W címerábránk jelentéséről?  Négy írásból válogattam:
    

     I. A magyar címer összefoglalt jelentése

    A kettős keresztet (átvett elem) a magyar címertan Bizáncból eredezteti. Vannak, akik a rovásírás „egy” szavának feleltetik meg. [13] Mindkettő igaz! A magyarok egyesített nép, a kettős kereszt megjelenésekor minden bizonnyal fontos volt a vallásosság terjesztése. Ez a szimbólum felelt meg legjobban a királyoknak erre a célra, hisz az isten már a rovássírásban is jelen volt a kettős kereszt révén. Tehát az írástudó magyar pogányok között ez a szimbólum meggyőzően hatott a kereszténnyé váláshoz. Először a magyar címerben a kettős kereszt hármas halom nélkül jelent meg. De ez valószínűleg nem felelhetett meg a magyar kívánalmaknak és előbújt a magyarosítási vágy, így a FÖLD ősi szimbólumát használva a kettős kereszt kapott egy ALAPOT. A magyar címert képírásnak tekintve a jobb oldali címer mező EGY VALLÁSOS KIRÁLYSÁGOT jelöl.

   

    II. Magyarország címere

A bizánci származású kettős kereszt a XIII. századtól szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe. Kezdetben pénzérméken jelenik meg, III. Béla korában először pajzson. A legújabb numizmatikai vizsgálatok szerint e pénzek azonban nem III., hanem IV. Béla uralkodásának kezdeti, tatárjárás előtti időszakához köthetők. [9]  Ennek alapján az Árpádok első ismert címere a sávozott pajzs lehetett. Semmilyen további forrás nem szól amellett, hogy III. Béla, vagy II. András használt volna kettős keresztes címert. [14]

A hármas halom a szakértők szerint eredetileg csupán alátámasztásul szolgált, a magyar heraldika ugyanis nem kedvelte az ún. „lebegő” ábrázolásokat. [15] A XIV. századból még ismert olyan címerábrázolás, amelyen csupán egy domb van, ez a XV. századra alakult hármas halommá. A korona – amely szintén az uralkodói hatalom jelképe – szintén a XV. században került a kereszt alá. [16]  Ez az elem kissé antiheraldikus, hiszen fémre fém nem kerülhet a pajzson, vagyis az ezüst (fehér) és arany (sárga) nem érintkezhetne. A hármas halom V. István [(1270–72)] pecsétjén található gótikus lóhereívként, csak a reneszánsztól válik kerek, majd a barokk kortól parabolikus formájú hegycsoporttá. [17]   III. A magyar címer története     A kettős kereszt eleinte talapzat nélkül áll [lebeg!] , majd a XIII. sz. végétől egyre gyakrabban hármas lóhereívre helyezik. Ez alakul át a kései gótika korában zöld hármas halommá. [17]  II. András pénzein tűnik fel először a kettős kereszt tövéhez illesztett nyílt, leveles aranykorona. [16]

IV. Hármas halom

A hármas halom a magyar heraldika egyik jellegzetes címerképe. Három egymáshoz csatlakozó félkörívből áll, melyek közül a középső kiemelkedik, a két szélső magassága pedig azonos. A magyar heraldikában általában zöld színű, de a XVIII. századtól nagyon gyakori a természetes színű sziklacsúcsként ábrázolt hármas halom vagy „hármas hegy” is. Az egyházi művészetben a Golgota hármas halmát is jelenti, rajta a kereszt a Szent Keresztet. Kálváriakereszt van II. Endre szlavóniai pénzén és Béla herceg (a későbbi IV. Béla) pénzén. V. István pecsétjén a kettős kereszten koszorú van [16], a kereszt alján apró halom, de ez még csak lebegő. Erzsébet anyakirályné pecsétjén (1280) a kereszt apró lebegő liliomszerű végződésből nő ki, oldalain egy-egy liliommal. IV. László pecsétjén a hármas halom (vagy korona) még nagyon apró. Vencel király [(1301–05)] címere már három valódi egyforma nagyságú halomból áll, de még mindig lebegő, akárcsak Ottó [(1305–07)] címerében. Néhol még Zsigmond király [(1387–1437)] címerében is. Csák Máté halála után az Anjou pecséteken is megjelenik. A hármas halom mai formáját Nagy Lajos [(1342–82)] 1357-es pecsétjén nyerte el, melyre néha liliom van helyezve.

A magyar nemesi heraldikában gyakori az egyszerű halom, mely csak egyetlen domború ívből áll. Hármas halom van a Heős és a Sánkfalvy családnak V. László [(1445–57)] által 1455-ben adományozott első közös címerében. Az ötös halom (ném. Fünfberg) olyan hármas halom, mely két további stilizált halom látható. A hatos halom (ném. Sechsberg) hat halomból álló címerkép. Főleg a dél-német, a svájci és az olasz heraldikában fordul elő. A régi olasz címerekben a halmok nem golyószerűek, mint a Németországiakban, hanem ellipszis-alakúak.

A XVIII. századi magyar címertan már a Tátra, Fátra, Mátra szimbólumának tartja. A portugál [Antonio] Macedo [Divi tutelares című művében] 1687-ben ír elsőként róluk, mint a három legnagyobb hegy szimbóluma, de nem nevezi meg őket. [15. Mátra mint a legnagyobbak egyike?]

Megjegyzések az MKL és W  szövegeihez:

[1]  A lotaringiai és a litván kereszt sokáig azonos alakú, de csak annyi közük van egymáshoz, hogy mindkettő Magyarországról származott. A hivatkozott szövegekben erről utóbb még szó esik.

[2]  A Szent Kereszt középkorban folyamatosan gazdagodó legendájának egyik drámai csúcspontja, amikor Szent Ilona császárnő, Nagy Konstantin császár (307 –337) édesanyja megtalálja Krisztus keresztjének darabjait. A kettős kereszt-jel föntebb említett első, IV. századi fölbukkanása ehhez a legendás eseményhez köthető. A dúsan burjánzó történet, amelynek részleteire itt nem térnék ki (ami engem illet, megírtam a Jelképkalendárium, A fa mitológiája, A bártfai Szent Egyed-bazilika c. könyveimben) a bűnbeeséssel kezdődik, és a kettős kereszt jelképpé magasztosulásával zárul. A szóban forgó csúcspont, a Szent Kereszt megtalálása (Inventio S. Crucis) a legenda szerint a 326-ban Jeruzsálembe zarándokló császárnőnek köszönhető. Tudomására jut, hogy egy Júdás (!) nevű ember tudja, hol ásták el a keresztet. A császárnő kínzással fenyegetve szedi ki belőle a titkot. Piero della Francesca freskóján (1421 k.–1492), aki az arezzói dóm falára festette a legendát, Júdást kútba vetés fenyegeti, a bártfai Szent Kereszt-oltáron lobogó lánggal égő tűzrakás. Júdás megtörik, és saját kezűleg, csákánnyal szabadítja ki a keresztet a föld alól. De nemcsak Krisztusét, hanem a két lator kivégzőeszközét is egy halomban találják, egy táblával, melyen a „Názáreti Jézus, a zsidók királya” felirat olvasható három nyelven. Ilona persze szeretné tudni, hogy melyik a három közül az „Igaz Kereszt”. Makariosz püspök így kerül a történetbe. Azt a tanácsot adja a császárnőnek, hogy érintsék a megtalált fadarabokat egy éppen haldokló (egy változat szerint elhunyt) asszony testéhez, Isten megmutatja majd, melyik volt az Úr keresztje. A próbát végrehajtják. Három fadarab érintésétől az asszony meggyógyul (föltámad). A csodát a püspök hitelesíti. A három megtalált darabot ezután úgy illesztették össze, ahogy ma is ismerjük, kettős keresztet alkottak. Konstantin az esemény emlékezetére és a kereszt őrzési helyéül bazilikát emeltetett a helyszínen. A bazilikát 335. szeptember 14-én szentelték föl.

[3]  Hartvik püspök XII. század eleji legendájában írja, hogy István követeinek Rómában II. Szilveszter pápa koronát, apostoli áldást és mintegy apostolsága jeleként e szavak kíséretében apostoli keresztet adott: „Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa.”[1] Ezt a pápai keresztet hitték kettős keresztnek. Mint Györffy György írja: „ilyen értelemben beszéltek róla a konstanzi zsinaton (1413), mondván, hogy Szent István címere a kettős kereszt volt, s kifejezetten így szólt róla Werbőczi Hármaskönyvében, ki szerint a pápa két keresztet adott Szent Istvánnak, s ezért van kettős kereszt a magyar címerben (I. 11. 3). Az apostoli keresztről azonban kimutatták, hogy nem kettős kereszt volt, hanem egyes, noha a kereszt alatt felfüggesztett zászló tartóléce az ábrázolásokon néha kettős kereszt benyomását kelti.”[2]

[4]  Ha a legújabb kori honi szokásokból indulunk ki, amikor a magyar címer vagy a Szent Korona kolbásztól az ásványvízig minden magyar termék védjegye lehet, azt kell mondanunk, hogy a kettős kereszt Bizánc címerképe volt a kétfejű sas mellett.

[5]  A kettős kereszt ilyetén fölmagasztosulásához egy történelmi esemény szolgált alapul. 613-ban II. Hoszrou szászánida perzsa uralkodó (590–628) serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak övével határos részeit. Egy évre rá Jeruzsálem is elesett. Hoszrou a Szent Ilona által megtalált kereszt Jeruzsálemben lévő darabját magával vitte, állítólag keresztény feleségének ajándékul. (A hagyomány szerint a kereszt másik két darabját Konstantinápolyban és Rómában őrizték. Az utóbbinak a mai Santa Croce in Gerusalemme bazilika helyén álló császárnői palota adott helyt.  Ide hozatta Ilona császárnő Jeruzsálemből.) A perzsák 619-ig nyomultak előre, ezt követően Hérakliosz császár (610–641) reformjainak köszönhetően a birodalom visszanyerte erejét, és megfordult hadiszerencse. A császár győzelmesen nyomult előre. 628-ban a perzsa nagykirályi székhely is elesett. Hoszrout a saját emberei meggyilkolták. Hérakliosz 630-ban kapta vissza a legszentebb ereklyét.

    A jeruzsálemi Igaz Kereszt kálváriája ezzel nem ért véget. 1187. július 4-én a keresztesek tragikus kimenetelű hattíni veresége alkalmával a magukkal ereklye a szaracén zsákmány része lesz.  Sok-sok éves harc és tárgyalási sorozat eredményeként, részint saját hibájukból sem tudják visszaszerezni a keresztények. „Amikor azután eljött az ideje, hogy visszakaphassák, már senki sem tudott a nyomára bukkanni.”[3]A Szent Kereszt két másik darabja pedig az ereklye-biznisz áldozatául esik, szilánkká aprítva sok száz, sok ezer drágaművű ereklyetartóba rejtve mállik, morzsolódik szét.                                

     A legenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győzelmes bevonulásakor egy angyal állította meg császárt, és felszólította, hogy alázkodjék meg, különben nem léphet be a kapun. A császár leszállt a lóról, levetette díszeit, és maga vitte gyalog a relikviát a városba. Más változat szerint csupán annyi történt, hogy alázata jeléül paripájáról szamárra ült át. A keresztet a Konstantin építtette bazilika oltárára helyeztette, melyet ettől fogva a Szent Kereszt felmagasztalása néven nevezték, illetve – a drámaibb változatban – a Golgotán állíttatta fel. A valóságtól elrugaszkodott legendaszerző Hérakliosszal a fogságba esett Hoszrout mintegy rituális emberáldozatképpen végeztette ki.

     Ettől kezdve az egyház ezt az eseményt is a Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio S. Crucis) néven ünnepelte szeptember 14-én. A katolikus naptár három Szent Kereszt-ünnepet tart számon: január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. E három, föld elemű (!) hónapba[4] ültetett ünnepnap szinte hajszálra harmadolja az évet. Az ünneprend kialakulását tekintve a január 6-i Szentkereszt (vízkereszt) volt az első (III. század), mely a keleti egyházban Jézus megkeresztelése mellett a vízen úszó kereszt legendájára is emlékeztet. (A legenda szerint, amikor Jézus keresztjéhez gerendákat keresnek, kettőt találnak a csodás gyógyító hatásáról ismert Bethesda tavában úszva.) A Szent Kereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázad első harmadában alapozódott meg, ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14-én (a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg), és csak a VII. század fordulóján – de még Hérakliosz uralkodása előtt – helyezte át az ünnepet I. (Nagy Szent) Gergely pápa május 3-ára. Amikor Hérakliosz néhány évtized múltán „felmagasztalja” a keresztet, érthetően esett az egyház választása a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14-re. Ez az esemény szolgált alapul a kettős kereszt különleges bizánci kultuszához, az oltárra állított kereszt címerbe foglalásához, érmekre veretéséhez.

     A címerkép a kettős keresztet lépcsős emelvényre állítva ábrázolja. Az interneten – Kettős kereszt_(heraldika) címszó alatt – több ilyen példa is megtekinthető. Teophilosz bizánci császár (829–42) pénzének a rajzán a kereszthez vezető két lépcsőfok elölnézetű perspektivikus formában tagozódik az érme körfeliratába. Mellette látható egy ugyancsak IX. századi személyi pecsétről készül fénykép. Ezen a lépcsőzet négyfokú és az is kiemeli, hogy magasabb a körfelirat betűinél. Mivel a korra nem jellemző a perspektivikus ábrázolás, fölfoghatjuk az emelvényt egy lépcsős piramis, ziggurat kicsinyke másának. (Ez magyarázza többek közt, miért keresik egyesek a jel forrását az ókori Közel-Keleten.) A harmadik rajz Theobaldnak, Akkon püspökének a pecsétjét ábrázolja (XIII. század). A rajzon a kettős kereszt emelvényestül a körfeliraton belül, a nap és a hold jele közé került. A síkban ábrázolt emelvény itt kétlépcsős, az olimpiai dobogók formájára emlékeztet. A közreadott rajzok között van még Jean de Villiers johannita nagymester bullája 1289-ből. Ezen a kettős kereszt egyszerű hasáb alakú talapzaton áll.

     Hadd említsem meg „saját” leleteimet. Az egyik egy Beneventóban előkerült bizánci solidus (VIII–IX. század). A kereszt és a talapzat ezen is a feliratba van foglalva. Oda, ahol Theobald pecsétjén a nap és a hold látható, egy C és egy R betűt vésett a verőtőbe a vésnök. Érdekessége, hogy rálátunk a perspektivikus talapzatra, mely háromlépcsős piramist formáz. Másik „leletem” a torcellói Santa Fosca bazilika nyugati falán lévő Utolsó ítélet mozaikján látható két példányban. Szent Mihály és Gábor főangyalok kezében tartott, uralkodókat megillető „országalmákon”.[5] Mindkettőn az oltárra emelt kereszt látható, az akkói püspök pecsétjén is láthatóval megegyező „olimpiai” dobogón. A bizánci Anieriosz presbiter Szentek kalendáriumának miniatúráján (X. sz.) a VI. Konsztantinosz által elnökölt II. nikaiai zsinat (787) egy jelenete látható, mely eltörölte az első képrombolást, és a szentképek tiszteletét, ha ideiglenesen is, helyreállította. (A következő században az ikonoklaszmosz egy rövid időre még visszatér). A kép közepén kettős kereszt áll, háromlépcsős talapzaton. A képrombolók (a majdani reformátusokhoz hasonlóan) a figurális szentképeket jelképekkel helyettesítették. A VIII-IX. század fordulóján levakarták a konstantinápolyi Szent Iréné templom apszismozaikját, és a helyére egy háromlépcsős emelvényen álló óriás egyes kereszt képét rakták ki.

     Figyelemreméltó, hogy a bizánci képrombolók az ugyancsak képromboló Iszlám elterjedését követő időben jutnak hatalomra. Elképzelhetőnek tartom, hogy a honfoglalók elnövényesedett ornamentikájú díszítőművészete, mely a kevés állatalakot is „befonja”, ezen erőteljes külső hatások alatt nyeri el ismert formáját.

     Neubecker/Rentzmann több bizánci és koraközépkori nyugati „címer” rajzát közli, amelyen egyes latin talpas kereszt látható, rendszerint két-három, lépcsőt jelző vízszintes hasábbal.[6]

[6] A kereszt felirata János evangéliuma szerint háromnyelvű volt: „Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Sokan olvasták azért a czímet a zsidók közül: mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszítettetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.” (19, 19–21.) Utóbb az ábrázolásokon helymegtakarítás céljából kezdték alkalmazni az I.N.R.I. rövidítést.  A szinoptikus evangéliumok másféleképpen adták vissza Jézus keresztjének feliratát, így vannak eltérések bennük. Máténál így szól: „Ez Jézus, a zsidók királya” (27, 37), Márknál: „A zsidók királya” (15, 26), míg Lukácsnál: „Ez a zsidóknak ama királya” (23, 38). A názáreti jelző egyiküknél sem szerepel.   Az elfogadott rekonstrukció alól egyedül a Wikipédia a kivétel, mely a korábbi nézetemmel egybehangzóan megengedi, hogy a nazarénust ne (csak) názáretinek fordítsuk, hanem így: A názáreti/nazoreus/nazireus Jézus, a zsidók/júdeaiak királya).

    Megengedem, hogy a názáreti latinul nazarenus (is) lehet, bár szembe menve a tekintélyekkel számomra meggyőzőbb lenne a nazaretus. Ezért, és az evangéliumi szövegek szimbolikus volta – értsd: legalább kétértelműsége – miatt, mely különösen János evangéliumára és jelenéseire jellemző, kitartok amellett, amit húszegynéhány évvel ezelőtt írtam A Fa mitológiája c. könyvemben: „Az életfakereszt leggyakrabban szőlőt terem, mivel Jézus az Ószövetségben még Izraelre vonatkoztatott gyümölcsjelképet (Zsolt 80, 9skk; Ézs 5, 1skk; Ez 17, 6) magára érti. (Jn 15, 1.) Amikor a Názáreti szőlőtőnek nevezi magát, önmagára, mint názirra gondol. A zsidó názir Istennek szentelt férfiú, önmegtartóztatást fogadó remete volt – Jézus előképe, Sámson és előfutára, Keresztelő Szent János pl. názirok voltak –, de »zöldágat«, »metszetlen szőlőt«, »koronázott személyt« is értettek alatta. A héb. nécer szó, amelyből a nazarénus (megkeresztelt, keresztény ember) elnevezés származik, »hajtást«, »vesszőt« jelent. A szövegek a »nazarénus« és »názáreti« jelzőket olykor fel is cserélik. Azt a táblácskát, amit Jézus keresztjére szögeztek a latin Iesus Nazarenus Rex Iudeorum felirattal, mi a »Názáreti Jézus, a Zsidók Királyá«-nak olvassuk, az evangélisták (Mt 2, 23; Mk 1, 24) viszont nazarénusnak olvasták [szerintem], és ezen a címen hivatkoz[hat]tak a prófétai jóslatokra (Zak 6, 12; Ézs 11, 1). Általában szentírási hasonlatokon alapszik a megtérésre, egyházra alkalmazott »új hajtás, »új oltvány«, »új termés«, »ültetvény« és más hasonló metaforák köre, így a közismert, görög eredetű neofita szó is, mely újonnan megtértet jelent, és a neo, »új« és a phüteia,  »ültetés«, „termés«, »növény« szavak összetétele.”

    Értelmezésem összhangban áll azzal, hogy Jézus önmagát szőlőtőnek nevezi, hogy a középkori ember, nagyrészt Szent Bonaventura (1217/18–74) Az élet fája (Lignum Vitæ) c. költői munkája nyomán a keresztfát és annak gyümölcsét, Jézust az életfa szimbólum keretében képzelte el. A lat. lignum halott, kivágott fát jelent, amilyen a kereszt fája, de ez a halott fa, Bonaventura misztikus szójátékában és a középkori ember képzeletében Krisztus feltámadásának hirdetőjeként (s nem kevésbé a keresztény vallás világhódító sikerétől igazolva) kirügyezik, és új hajtást, termést hoz. Ezért ábrázolták a gótikus művészetben a keresztet gyakran rügyező, lombos vagy gyümölcsöt hozó fa formájában. Ebben az összefüggésben a kereszt olykor maga a szőlőtőke, mint pl. a ferrarai múzeumban látható, Mária álmát ábrázoló oltárképen, melyen a szőlőkereszt Mária öléből hajt ki.

Még a végletekig stilizált keresztformák közül is soknál elnövényesedett a keresztszárak vége. Ilyen a virágban végződő gót vagy rózsakereszt, az Anjou-liliomos, a nesztoriánus, és ilyen a zsolnai címer kettős keresztje, melynek alsó szára gyökerekben végződik, vagy a zólyomi, melyről a W azt írja, hogy alul szögben végződik, de amely szög stilizált gyökér is lehet.

Magyar Irodalmi Lap