A NYAK SZÓ JELENTÉSE

MOTTÓ: A magyar nyelv különlegességét csupán az adja, hogy ez a nyelv őrzite meg legeredetibb állapotában az egykor még közös ősnyelvet, míg a többi nyelvek sokkal jobban eltávolodtak már tőle. De a közös eredet lépten-nyomon kimutatható.

A nyak szó a kany (mint kany|ar) szó fordítottja: kany-nyak. Jelentése: ami hajlik, görbül, kanyarodik. A fejet is a nyak kanyarítja jobbra, balra, fel, le. A nyak szó különböző nyelvekben:

angol         neck

német        Nacken

svéd          nacke

dán            nakke

olasz          nuca (nyakszirt, tarkó)

finnlapp     nikke

török         jak

francia       nuque

Következtetés: az, hogy a nyak a kany fordítottja, azt jelenti, hogy nagyon régen előbb meg kellett születnie a kany szónak, később ennek meg kellett fordulnia: nyak, s csak ezután válhatott a németben, angolban, dánban stb. ma is meglévő szóvá.

Érdekessége miatt megemlítem itt, hogy az angol redneck = rőt nyak. Ez alatt az angolok bunkót, parasztot, műveletlen embert értenek. Ugyanis aki a földeken dolgozik, előre hajol ásás, kapálás közben, miáltal a nyakát süti, rőtíti meg a nap. Ez egy paraszt ember jellegzetessége.

NYUG

MOTTÓ: A magyar nyelv különlegességét csupán az adja, hogy ez a nyelv őrzite meg legeredetibb állapotában az egykor még közös ősnyelvet, míg a többi nyelvek sokkal jobban eltávolodtak már tőle. De a közös eredet lépten-nyomon kimutatható.

A szógyök nyú, mint nyúlik, nyújt, nyújtózik. Aki megpihen, az elnyúlik, kinyúlik, a halott is elnyúlik. Mint állapot: nyug. Nyugszik, nyugat, nyugtat, nyugodalom, nyugvás, nyugtom, nyugtod, stb., nyugágy, elnyugszik, megnyugszik, lenyugszik. Ellentétesen: nyugtalan.

Nyug, nyugt különböző nyelvekben: latin noct, héber nuakh, arab: nákh, arám: nokh. Tamil nug-ei-: megenyhülni, elernyedni.

Német:

Nachtessen, azaz nyugt esz(en): vacsora.

Nachtviola, azaz nyugt viola: estike.

Francia:

nuctage: csodatölcsér, ugyanis az estikéhez hasonlóan

             szintén napnyugtakor nyílnak ki a virágai.

Az érdekesség kedvéért pedig itt most lássunk egy kis részlet-ezést is. Mégpedig ógörög szavakat a nyug, nyugt, nyugsz szóra:

nüksz[νυκς, νυξ] nyugsz = éj, éjszaka, pl. nyugat, napnyugta

nükto[νυκτο] nyugta = éji, éjjel

nukto|oürosz [νυκτοουρος] nyugtaőr = éjjeliőr

nükhi|osz [νυχiος] nyugiosz, nyugios = éjjeli, sötét

nukto|grafia [νυκτογραφία] = nyugta gráfia: rovia (azaz rovás), tehát nyugta, vagy éji rovás.

ennügti[en nugti] | nyugt-on = éj-en, az ógörögök a szó elejére tették az on, en, ön-t, pl. en dél(osz) = délen.

A nyugsz (nükt, nüx) nyugatot is jelentett az ógörögöknél.

BÖLCS

MOTTÓ: A magyar nyelv különlegességét csupán az adja, hogy ez a nyelv őrzite meg legeredetibb állapotában az egykor még közös ősnyelvet, míg a többi nyelvek sokkal jobban eltávolodtak már tőle. De a közös eredet lépten-nyomon kimutatható.

A bölcs szó l hangja csak kiejtési dísz. Különböző magánhangzókkal: bacs, bács, böcs, bőcs, becs.

Bács, vagy bácsa jelentése: számadó, de alapjelentése: okos, másoknál többet tudó, az érték és a mérték tudója (pl. becses: értékes, azaz nagyra becsült). A bács szó a székelyeknél bácsa is, palócoknál bacsa. Tisza mellett bacsó. Tehát összességében nagy tudású ember megnevezése. Így értendő a bács, bacs bővítményei: a bácsi (palócosan bacsi), és a batya, bátya szó, mint ahogy az Ormánságban bácsám: bátyám. Báty, bátyuska, bátya (ennek átvétele a szláv batykó, batyuskó); batya b vesztéssel (mint pl. bomol-omol, bámul-ámul): atya; baty b>p módosulattal, keményen ejtve: pat, melyből a páter, ue. az ógörög patrosz. Páter r vendéghanggal (mint pl. tücsök-trücsök): práter, ez p>f módosulattal: fráter.

Bács magas hangon ejtve bőcs, ebből l vendéghanggal a bölcs szó. (Semmi köze a bölcső szóhoz.)

Böcs, bács áttételes jelentésekkel: becs, becses, becsület, becsüs, becsül, becsmérel, becstelen.

Megjegyzés: mivel pl. a práter szóból nem alakulhat ki a bács, bőcs szó (a szavak történetében nincs visszaút), s e hatalmas szócsalád legegyszerűbb tagja a bács, böcs stb., ezért kijelenthető, hogy e múlt végtelenjébe vesző szó kezdeti állapota máig fennmaradt a magyar nyelvben. Ráadásul épp ebben a nyelvben a legnagyobb ez a szócsalád, ami a forrás biztos jele.

BÖK

MOTTÓ: A magyar nyelv különlegességét csupán az adja, hogy ez a nyelv őrzite meg legeredetibb állapotában az egykor még közös ősnyelvet, míg a többi nyelvek sokkal jobban eltávolodtak már tőle. De a közös eredet lépten-nyomon kimutatható.

Jelentése: szúr, döf, taszít. A CzF szótár szerint a BÖK összetétele: be-ök. Bök ige is és főnév is, mint ahogy a nyom, les, csavar stb. szó is. Bök, bökő minden, amivel szúrni lehet, pl tűvel átbökni a papírt. Bökő, bököd, bökdös, bököget, bökés, bökőce (tövis). Ujjal, szarval is bökhetni.

Alábbi rövidítések: A): angol, Óg): ógörög, Fr): francia, N): német, Sp): spanyol, Or): orosz:

1) Aki fejét előre bökögetve jár: böktet = baktat. Bök a bököl > bögöly. Bika, bik(Or (бык) = bökő, (b)öklelő. Bök > bok|sz (mint nyug-nyugsz). Püktész (Óg (bök-tész) = ökölvívó : azaz bökdöső, aki (b)ök|lével bök|dös. Püktikósz [πυκτικóς] (Óg szó szerint „böktikás”: ökölvívásban gyakorlott. Püktisz [πυκτις] (Óg: borz, mert bökős, tüskés, püktész [πυκτης] (Óg: ökölvívó. Bök b nélkül: ök, miből: ököl, öklel, ökör.

  Látható, hogy a bökt (mint folt, bolt) t-sz módosulattal: boksz, mint nyugt-nyugsz.

2) A bök b > p változata : pök, angol poke (A = bökés, poker (A = piszkavas. Bök > pök fordítva köp : mintegy hegyeset, szúrósat sercint. A nehezen kimondhatót is kibökjük egyszer csak. Köp o-val : kop, miből a kopja (másként dárda): bökő, öklelő harci eszköz.

3) Bök i-vel és b > p módosulattal : pik, miből a spanyol pica (Sp = lándzsa, pico (Sp = csőr, picar (Sp = szúr, tehát a pikádor is a bök szóból ered. Picket (A = hegyes karó. Peckesen jár: „mintha karót nyelt volna”. Pokerish (A („bökeres”) = ”nyársat nyelt”, merev. Végső soron a bika, mint „(b)öklelő” = bökő.

4) Pike (A = „böke”: dárda, lándzsa. Böke > pike g-vel: pugio (L: rövid szúró fegyver, pugnus (L: ökölcsapás. Pique (Fr: lándza, pike, piquer (Fr: szúr, piqûre (Fr: szúrás, csípés, piquier (Fr: lándzsás, pikás katona), piquoir (Fr: átütő tű. Pica (Sp = lándzsa, pico (Sp = csőr (mert hogy ez is bökő), picar (Sp = szúr, tehát a pikádor ejthető úgy is, hogy „böködör”.  

5) Bök > pök k > c : pöc, miből a pöcök, pöck. Passzak (Óg: amit be kell szúrni, bökni. Pick (A = pöck: csákány is és fogpiszkáló is. Picking (A = csákányozás, azaz „pöck-ing”. Német Pickel („pöcköly”) = hegymászó csákány. Mint hegyes, bökős: peak (A = csúcs, orom, k > g : peg (A = bök, angolban: pöcök.

6) Felbök = felszúr, ebből a bök felszed, felcsíp érteménye (lásd a parkőr levélgyűjtő sétabotját). Pick up (A = felszedés, picken (N = csipkedni, szedegetni. Akit kiszúrunk, kibökünk magunknak, azt ki|péc|ézzük = ki|pec|ázzuk. Aki valamit arrébb bök, „(b)öklel”: pöcköl, pöckölget. A-val ejtve: packázik, packázás (értsd: pöcközés) A hal pecz > pedz, azaz pöcköli, pöcögteti, bökögeti a horgon lévő kukacot.

7) Pik|áns = bök|ős: szúrós, csípős. Az ógörögben a szúrós takaró pikrósz [pikrόV] (Óg, amit ma így ejtünk: pokróc. A mindenkit sértegető, szurkáló ember is olyan, mint a pokróc.

8) Bök s, sz előhanggal: spik. Ebből a spékel szó. Angol spike (A: pöcök, tüske, cövek, spicular (A: tűszerű, csúcsos. Az erős íz is bökős. Angol spicy (A: fűszeres, borsos, spice (A: fűszer.

9) Pöc, mint pöc(ök) gyökből a páca, pácika, magas hangon: pec|a, l vendéghanggal: pálcika, pálca. Tehát aki pec|áz, az pálcáz. Ez az áttételes jelentés már a bot, b nélkül üt fogalomkörébe nyúlik át.

  

Magyar Irodalmi Lap