
Marosvécsi Hesperidák kertjében
És a tölgyfaliget, mely őrzi
az ősök lelkét, / íróink szép,
halk susogását át a jövőnkbe… /
Hexameterben lépni e tájon,
hol Dsida járt és / Kós Károllyal
Áprily mérte a penzumokat ránk, /
minden időkre örökbe kiszabva
a sors magyar útját!
Dionysos emléke száll
Ó, hogy még mindig jobban jártam Dionysos
szép sorsánál – őt azok szaggatták szét,
kik vele pompáztak a mámorok útjait járva –
bennem fagyok alatt is, lám, lángol a tűz!
Nem tudok én itt rendet rakni e tenger gondban,
bízzam a rendet másra! de szítsam a lángot!
(Pomáz, 2013. február 24.)
Magyar Irodalmi Lap