3) Ariadné
“7. A harmadik adófizetés idején Thészeusz volt az egyik, akit kisorsoltak a Minótaurosznak; néhányan ugyan azt állítják, hogy önként jelentkezett. A hajót fekete vitorlával szerelték fel, de Aigeusz lelkére kötötte fiának, hogy fehér vásznakat feszíttessen rá, ha épségben találna hazatérni.
8. Mikor Thészeusz Krétára ért, Ariadné, Minósz leánya beleszeretett; fel is ajánlotta neki a segítségét, csak tegyen ígéretet, hogy magával viszi Athénba és feleségül veszi. Thészeusz ezt eskü alatt megígérte, a leány pedig Daidaloszhoz fordult, árulná el, hogyan lehet kijutni a labürinthoszból.
9. Az ő tanácsára adott egy gombolyagot a labürinthoszba belépő Thészeusznak; Thészeusz az ajtóhoz erősítette a fonalat, és maga mögött gombolyítva haladt előre. A labürinthosz hátsó végében talált rá a Minótauroszra, ökölcsapással megölte, aztán a gombolyag nyomán sikerült megint kijutnia.”
Thészeusz megígérte a krétai királyleánynak, hogy magával viszi õt Athénba és feleségül veszi. Ma ez talán giccsesnek hat, de akkor talán még el is hitték (bár, a görög férfiak már az ókorban sem voltak a szavahihetőség mintaképei…). Ariadné, annak tudatában, hogy ha Minósz elõtt kiderül: õ, a saját leánya segítette az idegeneket, Krétán úgysem lehet többé maradása, ezért Thészeusz szerelméért elhagyta apját, anyját és testvéreit. Ahogy az várható, Thészeusz hamar hûtlen lett hozzá s megfeledkezett arról, hogy Ariadné mentette meg az életét. Mikor Naxosz szigetére érkeztek, Ariadnét elnyomta az álom. Thészeusz a partra tette az alvó leányt õ pedig tovább utazott a hazája felé. De a mitológia néha gondjaiba veszi még az elhagyottakat is: Dionüszosz (a bor és a szertelen mulatozás istene) és kísérete talált rá az elhagyott leányra és az isten szerelme megvigasztalta Ariadnét a királyfi hûtlenségéért.
A görög drámákat mégsem Hollywoodban írták: Thészeusz, ahogy Ariadnénak tett esküjérõl megfeledkezett, úgy feledkezett meg atyja búcsúszavairól is, mi szerint, ha sikerrel jár, a fellegvárhoz közeledve vonja fel a fehér vitorlákat. De Thészeusz, örömében, hogy szerencsésen megérkezett végre, megfeledkezett az egyezségrõl és fekete vitorlákkal siklott a kikötõ felé. Mikor Aigeusz a fellegvárból meglátta a fekete vitorlákat, azt hitte, hogy a kegyetlen végzet megfosztotta õt kedves fiától, s kétségbeesésében a szikláról a tengerbe vetette magát. A tengert azóta nevezik Aigaionnak, azaz Égei-tengernek.
Thészeusz meggyászolta apját, s miután átvette örökségét, igazságosan uralkodott, jó törvényeket hozott és rendezte az istenek ünnepeit, gondosan ügyelve arra, hogy Athénban többé senki ne sértse meg a vendégjogot.
Megjegyzés:
Idézőjeben és dőlt betűvel olvasható néhány kiragadott részlet Apollodórosz: Mitológia című munkájából.
Magyar Irodalmi Lap