Közismert tény, hogy Munkácsy Mihály (1844. február 20.-1900. május 1.), a XIX. századi magyar és egyetemes realista festészet egyik legnagyobb alakja Kárpátalján, Munkácson született és itt élte le gyermekkorának egy részét. Az édesapa, Lieb Mihály, a városban működő sóvámház alkalmazottja, már előszeretettel használta a Munkácsy nevet, amit fia, Mihály is büszkén viselt. Ezen a néven ismerte meg őt a világ. A festő többször is járt szülővárosában. Már híres festőként 1882-ben egy népes társasággal hazalátogatott Munkácsra. A háromnapos ünneplés egyik legszebb és legmeghatóbb pillanata volt, amikor a város Munkácsy Mihály szülőházán elhelyezett emléktábla leleplezésével adózott híres szülöttének.
A fővárosi lapok részletesen beszámoltak erről a nagyszabású eseményről, sőt tudomásunk van arról is, hogy egy munkácsi kiadvány szintén megjelent ekkor, részletesen közölve a háromnapos ittlét krónikáját. (Ez azért érdekes, mert az első helyi lap, a Munkács, csak két évvel később, 1884-ben látott napvilágot.)
A polihisztor kárpátaljai helytörténésznek Lehoczky Tivadarnak Munkács volt a szeretett városa. Szerteágazó érdeklődési körének fontos része volt a régészet. Az egyik legsikeresebb feltárása Szolyva mellett történt. A honfoglalás kori sírokról készült, rajzokkal kiegészített beszámolóját elküldte Munkácsy Mihálynak, aki Franciaországból levélben köszönte meg Lehoczkynak az értékes segítséget, amelyet a festő az új országház számára készített Honfoglalás című alkotásán kamatoztatott. A honfoglalás Munkácsot érintő eseményeit felelevenítő nagyon szép monda, valamint Anonymus Gestájának a Latorca-parti várost érintő részei élő, tudatformáló valóságként éltek az itteni emberek gondolataiban.
Munkácson a XIX. században született meg az az ötlet, hogy a város honszerző Árpádnak szobrot állítson. Ebből a célból létesült is egy Árpád-szobor bizottság, amelynek egyik díszelnöke Munkácsy Mihály lett.
A művész csak öt évet töltött a Latorca-parti városban, de magával vitte a nagyvilágba Munkács kisugárzását, hangulatát. 1880-ban pedig a város – Budapest után a második településként – díszpolgárrá választotta az ekkor már világhírű Munkácsy Mihályt. Az avatóünnepségre Párizsból Munkácsra érkezett festőt díszkapuval fogadták, fáklyásmenetet tartottak, illetve – a ma is álló Csillag szállodában – bált rendeztek a tiszteletére, s a régi, mára elbontott városházán került sor az ünnepélyes díszpolgárrá avatásra. Ezt Munkácsy Mihály később élete legnagyobb élményének nevezte. 1900. május elsején meghalt a világhírű festőművész.
Munkácson ekkor rendkívüli közgyűlést hívtak össze a gyász helyi előkészítése végett, részletesen leközölte a helyi újság a munkácsi római katolikus plébánia keresztelési anyakönyvében található, a festővel kapcsolatos bejegyzéseket, majd nemsokára a halotti anyakönyvi kivonatba is beleolvashatott a munkácsi polgár.
A munkácsi római katolikus templomban halotti misét is mondtak a festő lelki üdvéért. Egy képviselőtestületi közgyűlés részvétét fejezte ki a festő özvegyének és meghívta a városba, majd rövidesen Munkácsy feleségének a válasza is megérkezett, amiben megköszönte a részvétnyilvánítást. A helyi sajtóban ekkor egy vers is napvilágot látott a nagy művész emlékére.
Nem sokkal a festő halála után született meg a gondolat, hogy Munkácsynak szobrot kell állítani Munkácson. Valamivel később egy másik indítvány viszont az épülő új városházán egy „Munkácsy Mihály szoba” kialakítását tartotta fontosnak. Ekkor a felállítandó szobor ötlete bizonyult maradandóbb gondolatnak, amelynek konkretizálása egy idő után reálisnak is látszott: 1907-ben Gönczi Lajos szobrászművész a városnak adott egy gipszszobrot, amit a városházán helyeztek el. (Ma a munkácsi Rákóczi-kastélyban található az alkotás.)
Ellenben a kültéri szobor ügye itt egy jó időre megrekedt. Az első világháború és a terület Csehszlovákiához csatolása kerékbe törte a többéves előkészítő folyamatot, a megvalósítandó Munkácsy-szoborról nagyon sokáig nincs semmi hír. A hosszú szünetet egy 1931-ből származó cikk szakítja meg, amely a városban már felállított Mitrák-szobor kapcsán teszi fel a kérdést: ” Hát Mitrák szobor már van Munkácson, de vajon mikor lesz Munkácsy Mihály szobor is? Munkácsy Mihály körülbelül van olyan nagyhírű szülötte e városnak és területnek, mint amilyen Mitrák.” Később az 1944-es Munkácsy-centenárium kapcsán merült fel újra a szobor felállításának a gondolata, de azt a második világégés és az azt követő szovjet valóság hiúsította meg.
Munkács mindig is szerette és tisztelte nagy szülöttjét. Az ő nevét vette fel a városban egykor működött jó hírű kereskedelmi akadémia, a hajdani irodalmi klub, a modern korban pedig a Rákóczi–Schönborn kastélyban működő gyermek művészeti iskola, illetve a helyi öregcserkész csapat.
Még az Osztrák–Magyar Monarchia idején, 1900-ban, nem sokkal a művész halála után egész alakos Munkácsy-szobrot is akartak állítani a városban, melynek gipszmintája el is készült, a szobor viszont nem, s csak 1991-ben avatták fel Munkácsy mellszobrát a városközpontban, nem messze attól a helytől, ahol hajdan a magyar országzászló állt. A talapzaton kezdetben csak ukrán felirat volt olvasható, ám később a helyi magyaroknak sikerült elérniük, hogy magyar felirat is kerüljön oda.
Kárpátalja.ma
Magyar Irodalmi Lap