I. FELVONÁS
1. Jelenet
Függöny fel. Egy üres tér. Három oldalt deszkafalak. Jobbról ajtó, balról ajtó, szemben egy nagy meg egy kis ablak. A jobb sarokban összetekert régi linóleum, a bal sarokban egy háromlábú szék, amely régen négylábú volt. A kis ablak belső párkányán egy cserép, virág nélkül. A nagy ablak régi, sárgult, koszos és szakadt újságokkal betakarva.
Középen, a tér közepén egy egércsapda. (Sajt nélkül!)
CSENGETÉS. EGY CSENGŐ.
Szünet.
KÉT CSENGŐ.
Szünet.
HÁROM, EGYMÁS UTÁNI RÖVID CSENGŐ.
Szünet.
EGY HOSSZÚ CSENGŐ!
Jobbról hang a színen kívülről (Házinéni):
„Menek má’, hogy kinek illyen sürgős! Menek!”
CSENGŐ. MEGINT HOSSZÚ.
Feltépődik a jobb oldali ajtó. A Házinéni, slampos, fejkenős, pongyolás nő jön be. Kezében partvis meg vödör.
Házinéni a szín közepéig robog, körbeforog. Nézi, hová tehetné le a kezében tartott tárgyakat.
EGY RÖVID CSENGŐ.
Erre a Házinéni ledobja a partvist meg a vödröt, ott, ahol van.
HÁZINÉNI
Hogy az a…! De az… Ám.
(oda ugrik a bal oldali ajtóhoz)
Menek, menek!
(feltépi az ajtót és kiordít)
Na! Kinek ennyire sürgős!
Házinéni félig kilép, kinéz, aztán visszalép és a nézőkre néz. Felvonja vállait. Aztán újból, biztos, ami biztos kilép, de már teljesen az ajtón.
Házinéni hangja a színen kívül:
„Szórikálj a jó édes… Azzal!”
HÁZINÉNI
(visszajön és bevágja az ajtót)
Hogy millyen emberek vannak! Szar
(feltartja ujját)
és senkiháziak!
(megcsóválja fejét)
Velem szórikálni?
Házinéni a nézőkre pillant. Megvonja vállait, egyszerre fel, mint a kettőt. Aztán sóhajjal a szín közepén hagyott partvisért meg vödörért megy. Lenéz rájuk, szomorúan. A vödröt felemeli. De ott van még a partvis. Na, ezért nem hajol le, hanem rálép a végére, hogy az gereblyésen felálljon. Előbb majdnem orrba veri magát, de aztán ügyesen elkapja.
Házinéni elégedetten kipillant a közönségre. Na, mégis ő a győztes itt!
CSENGETNEK.
HÁZINÉNI
Hogy az édes!
(azon vödrösen, partvisosan a bal oldali ajtóhoz ugrik, és nagy nehezen – szerencsétlenkedve a takarító-szerszámokkal – kinyitja)
Na!
(ordít ki)
Ki a…
CSENGŐSZÓ.
HÁZINÉNI
(visszalép a színre, és a nézőkre néz)
Aszongyák, az én fülem csöng?
CSENGŐSZÓ.
HÁZINÉNI
(megnyugodva bólint)
Az én fülem csöng.
(lábbal berúgja az ajtót)
Mégsem vagyok még egy bolond öregasszony!
(felrikkant)
Igaz-é?!
CSENGETNEK.
HÁZINÉNI
(levágja a vödröt)
Hogy az a! Ezért má’ orvoshoz kell mennem. Pedig azok…
(fejcsóva)
csak a pínzt nyelik. Meg az a sok drága gyógyszer!
CSENGETNEK.
Házinéni vállat von, mint aki nem hall, aztán elindul a jobb oldali ajtó felé, kezében, győzelmi lobogóként tartva (fejjel felfelé) a partvist. Már a jobb oldali ajtónál van, amikor visszafordul.
HÁZINÉNI
Afene!
(mondja a vödörnek)
Hát te ne húzd ki magad!
(felveszi a vödröt, aztán megmerevül, majd levágja)
A kapucsengő!
(a kis ablakhoz ugrik, de ránéz az üres cserépre, azért azt az ablakot nem nyitja ki, hanem a nagy ablakot)
He?
(hajol ki az ablakon, már annyira, hogy kilóg)
Hé, maga! Maga csöngetett az előbb?
Csend.
HÁZINÉNI
Hééé! Süket maga? Süket, mint… én?
Házinéni visszabújik.
HÁZINÉNI
Ez… elment.
(elgondolkodva becsukja az ablakot)
Lehet, hogy fontos volt. Ollyan pantallós, hivatalnok-félének tűnt fel. Nekem. Csak nem…
(a közönségre mered)
valakit megsértettem? Én, tudatlan!
(összecsapná a kezét, de ott a partvis, hát odatámasztja az ablak melletti falhoz)
Mit tettem?
(összecsapja kezét, és bólintgat magának)
A hirdetés. Az lesz, az az! Hátha ezt a…
(körülnéz)
beszéljünk magunk között nyíltan, ezt szart ki akarja venni valaki.
A Házinéni vállat von. Egy kis elmélázás után fogja a partvist, majd sóhajjal lehajol a vödörért. Ezekkel harciasan a jobb oldali ajtón át kivonul.
2. Jelenet
Csend.
Házinéni hangja a színen kívülről:
„Tódor úr, a jó édes anyukáját! Azt magának! Mit csinál?”
Zörgés, csörömpölés. Valami leborult.
Házinéni hangja a színen kívülről:
„Levágom, le én a farkát! Aztán csóválhatja, ami nincs!”
Megint csörömpölés. A Házinéni sikolya.
CSENGETNEK.
HÁZINÉNI
(jobbról berobban, kezében most egy rongy, és az ajtóból visszanéz)
Tódor! Tudja, a farka!
CSENGETÉS.
HÁZINÉNI
(felsikolt)
De előbb ezt a hülyét levágom!
A Házinéni átrobog a színen és felrántja a bal oldali ajtót.
Házinéni meghőköl.
HÁZINÉNI
Áh, uram.
Hang (Művész Jan) színen kívülről:
„Á, akkor itthon találtam!”
HÁZINÉNI
Látja, nem?
Hang (Művész Jan) színen kívülről:
„A hirdetésre…”
HÁZINÉNI
(visszalép és készségesen int a ronggyal)
Gyüjjék be, csak bátran. Na, gyüjjék!
Művész Jan a színre lép. Magas, bár inkább vékony. Művészkalapos, laza sálat a nyakába tekerő.
MŰVÉSZ JAN
(körbetekint)
Hol van?
HÁZINÉNI
Mi?
MŰVÉSZ JAN
Ami kiadó. Azért jöttem. Vagy nem?
HÁZINÉNI
Én nem tudom, hogy maga miért gyütt. Hónnan is tudnám.
MŰVÉSZ JAN
Műteremnek is jó lakrészt, önálló bejárással ajánlott. Kedvező ár és rezsi mellett.
HÁZINÉNI
(legyint a porronggyal)
Lyányom fogalmazta.
MŰVÉSZ JAN
Akkor?
HÁZINÉNI
Mi?
MŰVÉSZ JAN
(türelmetlen)
Hol van?
HÁZINÉNI
(felderül)
Á! Végre érdekli valaki!
MŰVÉSZ JAN
Azért jöttem.
HÁZINÉNI
(összecsapja kezét)
Hát ezt is megértem!
(felkiált)
Esküvő lesz!
MŰVÉSZ JAN
Miről beszél?
HÁZINÉNI
(szemrehányón)
Amiről maga. A lyányomról. Arról a szentről… a nagyon szentről. Nem volt annak még…
(legyint a ronggyal)
senkije! De jó feleség lesz, nagyon jó!
(bólogat)
Kell az úrnak az illyen!
MŰVÉSZ JAN
Én a kiadó lakrész miatt jöttem, amely műterem célnak is megfelel.
HÁZINÉNI
(csípőre vágott kézzel)
Hát az így nem lesz! Hogy az én lyányom, csak úgy…
MŰVÉSZ JAN
Hagyja már a lányát!
HÁZINÉNI
(sóhajjal)
Sajnos, mindenki hagyja. Viszont, hát mit tehetnék, a lyányom.
MŰVÉSZ JAN
A lakrész?
HÁZINÉNI
(legyint)
A lyányom. Nehéz tűle a szívem. Pedig tanár a lelkem, aranyom. De…
MŰVÉSZ JAN
(közbevágón)
Azt még nem hirdette meg!
HÁZINÉNI
(döbbenten)
Mit?
MŰVÉSZ JAN
Maga itt a lányáról beszél.
HÁZINÉNI
Lyányom!
(feltartja ujját)
Vér a vérembűl!
MŰVÉSZ JAN
(kimérten szól, miközben körülnéz)
Én a kiadó helyiség miatt jöttem. Szeretném végre megnézni. Ha tetszik…
(Házinénire néz)
a helyiség, akkor tárgyalhatunk. Akár.
(figyelmeztetőn)
A helyiségről.
HÁZINÉNI
(duzzogva)
Vén vagyok, de nem hülye! Értem én, értem. Hogyne érteném…
Művész Jan beljebb megy, az egércsapdára néz, majd körül, figyelmesen.
MŰVÉSZ JAN
Csak nem ez az?
HÁZINÉNI
Mi van vele?
MŰVÉSZ JAN
(méreggel)
Ez itt…
HÁZINÉNI
Azért ne mondja ki!
MŰVÉSZ JAN
(az ajtó felé lépve)
Na jó…
HÁZINÉNI
Jó?
MŰVÉSZ JAN
(megtorpan)
Nem jó!
HÁZINÉNI
(felemeli ujját)
De ócsó! Nagyon ócsó! Szinte semmibe sem kerül!
MŰVÉSZ JAN
(felnevet)
Akkor miért adja ki?
HÁZINÉNI
(bólintva)
Mer’ jólesik! Támogatom a művészeket.
MŰVÉSZ JAN
(az ajtó felé lép, de visszafordul)
Ez igen dicséretes.
HÁZINÉNI
Na, ugye! A lyányom is mongya.
MŰVÉSZ JAN
(nevetve visszajön)
Egészen tetszik.
(sietve hozzáteszi)
A hely, és nem a lánya.
HÁZINÉNI
Aranyom, még nem látta.
MŰVÉSZ JAN
Mennyit kér érte?
(sietve megint)
A helyért!
HÁZINÉNI
40 eurót.
MŰVÉSZ JAN
40-et?
HÁZINÉNI
Hetente. Péntekenkint fizetve.
MŰVÉSZ JAN
(megint körbenézve)
Az 160.
HÁZINÉNI
Ha sok magának, legyen… harminc!
MŰVÉSZ JAN
Haviban.
HÁZINÉNI
(vállat von)
Ha maga mongya.
MŰVÉSZ JAN
És a rezsi?
HÁZINÉNI
(elhárító mozdulatot tesz)
Ide nőt nem hozhat fel.
MŰVÉSZ JAN
A rezsi a villany, a fűtés meg a biztosítás és egyebek költsége. Az itt…
HÁZINÉNI
(közbevágón)
Nincs!
MŰVÉSZ JAN
Nincs rezsi?
HÁZINÉNI
Nincs, nem is vót!
MŰVÉSZ JAN
Érti, hogy miről beszél?
HÁZINÉNI
Általában.
MŰVÉSZ JAN
Szóval, azt mondja, hogy nem kell fizetnem a villanyért, a fűtésért, a biztosításért, a takarításért, a…
HÁZINÉNI
(felháborodva)
Takarítson maga!
(meglobogtatja a porrongyot)
És rendet tarcson ám, mert hetente ellenőrizni fogom. Itt kérem, rendnek köll lenni.
MŰVÉSZ JAN
Itt?
HÁZINÉNI
Itt. Hát az úr mirűl beszél? Nem itten beszélünk?
MŰVÉSZ JAN
A takarításért cserében, ha jól értem, nem kell fizetnem semmi rezsit. Se a fűtést, se a vill…
HÁZINÉNI
Ja, azokat hiába is sorolgattya, nem lesznek.
(megrázza fejét)
Nem is vótak. Itt!
MŰVÉSZ JAN
(döbbenten)
Nincs villany?
HÁZINÉNI
Minek?
MŰVÉSZ JAN
Se fűtés?
Házinéni fejet ráz.
MŰVÉSZ JAN
(kétségbe esetten)
De hideg lesz!
HÁZINÉNI
Az télen szokott lenni!
MŰVÉSZ JAN
Maga megőrült!
HÁZINÉNI
(felmutatott ujjal)
Na-na, úrfics, na-na. Nem elmeorvos maga!
(vállat von)
Gondolom.
(Művész Janra sandít)
Mert há’ minek köll magának ez a hely? Mi?
MŰVÉSZ JAN
(lemondón)
Művész vagyok. Festő.
(az első részlet vége)
Magyar Irodalmi Lap