HÁZINÉNI
(összecsapja, lelkesen kiáltva kezeit)
Hát mért nem evvel kezdte, lelkem, édesem?
MŰVÉSZ JAN
Az jó?
HÁZINÉNI
(biccent)
Mintát tud?
MŰVÉSZ JAN
Mintát?
HÁZINÉNI
Fülésznél vót? Mintát. Mondom.
MŰVÉSZ JAN
Mintát, mire fel mintát?
HÁZINÉNI
Maga monta, festő. Hát mintát, azt tud?
MŰVÉSZ JAN
(bizonytalanul)
Elviekben, tudok.
HÁZINÉNI
Akkor fessen! És el lesz engedve egy…
(kicsit gondolkodik)
…két heti lakbére.
MŰVÉSZ JAN
Ha mintát festek? A képeimre?
HÁZINÉNI
Falakra, mester úr, falakra!
MŰVÉSZ JAN
(kihúzza magát)
Én művész vagyok!
HÁZINÉNI
Akkor művész mester úr! Nekem úgy is jó.
MŰVÉSZ JAN
Ez lealacsonyít.
HÁZINÉNI
Hogy engedek a lakbéribűl? Nekem úgy is jó, nem engedek!
MŰVÉSZ JAN
Én művészi képeket festek, vászonra.
HÁZINÉNI
Festhetne falakra is, akár…
MŰVÉSZ JAN
(felvetett fejjel)
Galériáknak, kiállításokra dolgozom.
HÁZINÉNI
Volt már illyen magának?
MŰVÉSZ JAN
(feje lekókad)
Majd… lesz.
HÁZINÉNI
(felkiált)
Hát a falak meg itt vannak!
MŰVÉSZ JAN
(méreggel az ajtó felé lódul)
Hagyjon már ezekkel a falakkal!
HÁZINÉNI
(a falakra mutat)
De itt vannak. Láthatja.
MŰVÉSZ JAN
(egy pillanatra megáll az ajtóban)
Látom. És nem kell.
Művész Jan kimegy.
Házinéni utána néz. Aztán megvonja a vállát és bezárja az ajtót.
HÁZINÉNI
(maga elé morogva)
És még azt mongyák egyesek, hogy nem bolondok ezek!
(legyint)
Művészlelkek!
Házinéni morogva, porrongyot rázva átvonul a színen. Méreggel bevágja a jobb oldali ajtót.
FÜGGÖNY
3. Jelenet
A függöny elé lép Művész Jan. Búsan, lehajtott fejjel. Maga elé motyog.
MŰVÉSZ JAN
Bolond ez, vagy én vagyok bolond, hogy művész akarok lenni? Mert mi ám a művészet?
(megtorpan)
Meg nem értés? Amikor én akarom magam megértetni? Minél jobban megértetni, annál nagyobb lesz az értetlenség?
(felkiált)
Miért akarom én ezt?
Szakállas, ősz férfi jön (Téli bácsi) a másik irányból. Téli bácsi ránéz Művész Janra, majd megtorpan.
TÉLI BÁCSI
Hé, te magadban beszélsz? Ez már súlyos. Nagyon súlyos.
MŰVÉSZ JAN
(felpillant)
Ismerjük mi egymást?
TÉLI BÁCSI
(Művész Jan elé áll és oldalt fordul, mutatva arcát)
Na?
(átfordul a másik oldalra)
Így sem?
(szembe fordul a másikkal)
És még így sem? Semmi?
MŰVÉSZ JAN
(kimérten biccent)
Találkoztunk…
TÉLI BÁCSI
Egy kiállítás megnyitóján! Úgy van, barátom, épp’ egy éve… úgy valahogy. Hát mostanság
(Művész Jan vállára csapja kezét)
mi van veled? Azon túl, hogy magadban beszélsz?
MŰVÉSZ JAN
Csak a gondok.
TÉLI BÁCSI
Gond az élet!
MŰVÉSZ JAN
(önsajnálón)
Semmi sem sikerül.
TÉLI BÁCSI
De
(biccenti oldalt a fejét)
az még… igen?
MŰVÉSZ JAN
Mi igen?
Téli bácsi vigyorog és jobb kezét ökölbe szorítva fel-le mozgatja, függőlegesen.
MŰVÉSZ JAN
(csodálkozva)
Kapaszkodni a… villamoson?
Téli bácsi még jobban vigyorog és folytatja a mutogatást.
MŰVÉSZ JAN
A buszon?
TÉLI BÁCSI
(felkiált)
Á!
MŰVÉSZ JAN
Akkor gőzmozdonyban dudálni?
TÉLI BÁCSI
(még hangosabban kiált)
Á!
(már nem függőlegesen, hanem vízszintesen dugattyúzik)
Érted? Ez! Még megy?
MŰVÉSZ JAN
Megy…
(hagyja a másikra, majd morogja)
Én is gyerekes vagyok.
TÉLI BÁCSI
(legyint)
Veled nagy a baj!
MŰVÉSZ JAN
(szomorúan)
Nagy.
TÉLI BÁCSI
Ennek ellenére, vagy éppen ezért még nem kell magadban társalogni. Mert itt vagyok én!
(körbeforog)
Én barátom, ha fizetsz egy sört, nagyon jó hallgatóság vagyok. Ha kettőt fizetsz, akkor meg már mindent elhiszek. Háromért meg már, haj-jaj!
MŰVÉSZ JAN
(búsan)
Nincs kedvem inni.
TÉLI BÁCSI
Na, ez veled a legnagyobb baj! Egy férfiembernek mindig legyen kedve…
(vigyorogva dugattyúzik)
Hu-hú! És a piára. Ha bánata van, azért, ha öröme van, azért, ha meg csak úgy van, akkor
(magára mutat)
a barátság kedvéért.
MŰVÉSZ JAN
Mi… barátok vagyunk? Nem emlékszem, hogy…
TÉLI BÁCSI
Még lehetünk. Szerintem
(felemeli ujját)
könnyen! Mert barát az, aki meghallgat. Mi bánt
(Művész Jan vállára csap)
cimbi?
MŰVÉSZ JAN
Most mondjam el?
TÉLI BÁCSI
(lelkesen)
Egy sör mellett, vagy legyen inkább kettő, nagyon jól tudok hallgatni! És ha nem hallgatok, hátha tudok valami megoldást!
MŰVÉSZ JAN
(kaján vigyorral)
Nekem egy műterem kell. Olcsó, sőt nagyon olcsó. Kiállítás, jó helyen, műsorral. Aztán…
TÉLI BÁCSI
(kezét feltartja)
Menjünk csak sorjában!
(aztán kacsint)
Meg egy nő! Ki ne hagyjuk már az istennőket!
MŰVÉSZ JAN
(sóhajtva)
Nő?
TÉLI BÁCSI
(hátra lép)
Fiús vagy?
MŰVÉSZ JAN
Á, nem…
TÉLI BÁCSI
(biccent és egy mobilt varázsol elő)
Akkor már csak azt mondd meg, körte, alma, vagy kis szilvamag kell neked? És hogy szőke, barna? Bár a hajon könnyen lehet segíteni…
MŰVÉSZ JAN
(komoran)
Nekem műterem kell, és nem múzsa!
TÉLI BÁCSI
(elteszi a mobilt)
Pedig művészembernek legfontosabb a múzsája. Nekem…
(szájába harap)
Na, mindegy, itt most nem rólam van szó. Igaz-e? Tehát múzsa nem, csak műterem, az hozza majd az ihletet.
MŰVÉSZ JAN
Tudsz olyat?
TÉLI BÁCSI
(fejet ráz)
Múzsát, azt igen, műtermet nem. Én zenész és dalszövegíró, magánegyüttes-vezető vagyok. Nekem műterem…
(elgondolkodik)
Műterem! Ott lehetne zenélni is! Az elég nagy lehet, vagy nem?
MŰVÉSZ JAN
Egy műterem általában nagy és belmagas, meg…
TÉLI BÁCSI
(közbevág)
Ez kell nekem!
(megragadja Művész Jant)
Egy hely, ahol magánegyüttesem tud próbálni. Hetente, néha, ha összejövünk. Meg ha unjuk már a sört, akkor énekelhessünk.
MŰVÉSZ JAN
Egy stúdió…
TÉLI BÁCSI
(méreggel)
Na, ne! Azok drágák! Ezzel szemben…
(figyelmesen a másikra néz)
ha mi ketten együtt összeraknánk…
(felteszi kezét)
Nyugi, nem azt! Hanem az igényeink, akkor…
(oldalt dönti a fejét és bólogat)
Bizony, akkor pajtikám, nekem egy komám, öcsi-facsiga, akkor jól járhatunk mind a ketten. Béreljünk közösen egy műtermet!
MŰVÉSZ JAN
(oldalt lép)
De…
TÉLI BÁCSI
(elkapja)
Felezzük! A bérleti díjat meg a rezsit is. Így fele árban lesz nekünk egy jó helyünk!
MŰVÉSZ JAN
Van olyan…
TÉLI BÁCSI
(lelkesen)
Persze hogy van!
MŰVÉSZ JAN
(biccent)
Éppen onnan jövök, ahol még rezsit sem kell fizetni! De…
TÉLI BÁCSI
(Művész Janba karol és húzza)
Semmi de. Az kell nekünk!
Kimennek.
4. Jelenet
FÜGGÖNY FEL.
A színen a műteremlakás.
A színen kívülről morgás.
Házinéni hangja a színen kívülről:
„Tódor, ha újból ezt csinálja, nem kap ma enni! Tódor! De kérem, viselkedjen!”
KOPOGNAK.
KUTYAUGATÁS.
A Házinéni lompos pongyolában, hajában csavarókkal megjelenik.
HÁZINÉNI
Innen kopogtak. Akkor csak Irmuskám lehet. Vagy talán a Vilma az.
KOPOGÁS. Már hangosabb, türelmetlenebb.
HÁZINÉNI
(átsiet a színen)
Menek má’ Vilma, Irma, menek!
A Házinéni felrántja a bal oldali ajtót és hátra hőköl.
HÁZINÉNI
Hát maguk?
Téli bácsi nyomódik be, és húzza magával Művész Jant.
TÉLI BÁCSI
(körbenéz, hümmög)
Hát ez lenne az?
HÁZINÉNI
(döbbenten)
Ki maga?
(Művész Janra néz)
Magát már ismerem.
TÉLI BÁCSI
Nem jó, ennek dacára
(Házinénire néz)
mennyit kér érte?
HÁZINÉNI
Maguk kivennék?
TÉLI BÁCSI
Az sok lesz! Nagyon sok! Feléért…
(Házinénire sandít)
talán-talán.
HÁZINÉNI
30 euró, egy hónapra?
TÉLI BÁCSI
(lelkesen kezet nyújt)
Megegyeztünk!
HÁZINÉNI
(hátra hőköl)
De nékem az kevés!
TÉLI BÁCSI
Nékünk meg épp’ jó! Szóval kell a húsz euró, vagy nem kell? Ezt a helyet másnak…
(fejcsóva)
nem adhatja ki.
MŰVÉSZ JAN
Művészek vagyunk!
HÁZINÉNI
Nőt nem hozhatnak fel!
TÉLI BÁCSI
Asszonyom! Nőt, olyan célból, IDE nem is fogunk!
HÁZINÉNI
(megnyugodva, de azért még óvatosan)
Harmincat mondtak?
TÉLI BÁCSI
Tizenötöt.
HÁZINÉNI
Na, ne!
TÉLI BÁCSI
Akkor csókolom a kis kezeit, egészen jól értette a húszat!
HÁZINÉNI
(előbb az egyik, majd a másik férfire néz)
Na, legyen. Maguk… tulajdonkíppen még szim… izé, olyan szim… szóval teccenek nekem!
TÉLI BÁCSI
(biccent)
Legyen! Azonban rezsit akkor sem fizetünk.
HÁZINÉNI
(legyint)
Itt nem is kell. De előre a hót, azt igen!
(nyújtja tenyerét)
MŰVÉSZ JAN
Hó közepe van!
HÁZINÉNI
(elégedetten)
Tehát már megkezdődött a hó!
MŰVÉSZ JAN
Ez zsarolás.
TÉLI BÁCSI
Ez az. De a hely jó. Nálam meg nincs pénz.
Művész Jan zsebébe kotor.
TÉLI BÁCSI
Úgy számolj, hogy még söröznünk is kell!
Művész Jan savanyú arccal fizet.
Házinéni eltünteti a pénzt.
MŰVÉSZ JAN
Szerződés, vagy valami?
HÁZINÉNI
Most írás köll maguknak, vagy hely?
TÉLI BÁCSI
(összeüti tenyerét)
Akkor birtokba is vennénk!
Házinéni zsebébe nyúl és egy karikáról kulcsot akaszt le. Bizonytalan mozdulatot tesz, hogy melyik férfinek adja. Téli bácsi előre lép.
TÉLI BÁCSI
Adja csak, aranyom! A szívem fölött fogom hordani. Maga máris a szívem csücske! Hogyan is hívják magácskát?
HÁZINÉNI
(morózusan)
Özvegy vagyok. Húsz éve. Szintén özvegy kutyámmal és a lyányommal lakom. Itt nem lesz semmi bizalmaskodás.
Házinéni ezzel kivonulna. De Téli bácsi megállítja.
TÉLI BÁCSI
Elnézést, itt csak egy kulcs van, gondolom ehhez
(mutat a bejárati ajtóra)
az ajtóhoz.
HÁZINÉNI
Persze. Hát hun akarnak begyünni?
TÉLI BÁCSI
Odalent.
(mosolyog)
Ott is van egy ajtó. Azon is valahogy át szeretnénk majd jutni, ha lehet.
HÁZINÉNI
A lépcsűházira gondol?
(fejet ráz)
Azt csak a lakók használhattyák.
TÉLI BÁCSI
Mi meg bérlők vagyunk.
(nyújtja kezét a nő felé)
Szerintem értjük egymást!
Házinéni morog, fújtat, de azért megint zsebbe nyúl és leakaszt egy újabb kulcsot.
HÁZINÉNI
Osztán ne legyen magukkal baj!
TÉLI BÁCSI
Biztosíthatom…
Házinéni nem várja be a mondat végét. Kicsoszog. Pukkanva záródik be a jobb oldali ajtó.
MŰVÉSZ JAN
Kedves.
TÉLI BÁCSI
(nevetve)
A hely jó! Naggyon kaffa!
MŰVÉSZ JAN
(körülnéz)
Ez?
TÉLI BÁCSI
Na hallod, havi húsz euróért, rezsivel, vagyis úgy, hogy rezsit nem kell fizetni!
MŰVÉSZ JAN
Nincs se fűtés, se víz, se villany. Azért nincs rezsi.
TÉLI BÁCSI
(a másikra mered)
Na, ba-meg!
MŰVÉSZ JAN
Én akartam mondani, de te…
TÉLI BÁCSI
(lelkesen)
Akkor is tetszik a hely! Tetszenie kell! Első műtermem. Zenei. Amely a te művészi helyed is!
MŰVÉSZ JAN
(savanyún)
Azért otthonosabb is lehetne.
TÉLI BÁCSI
(kurjant)
Majd mi életet hozunk ide! Csak láss csudát! Láss ezernyi csudát…
(dúdolgatja és kifelé indul)
MŰVÉSZ JAN
Én mit csináljak itt?
TÉLI BÁCSI
(megáll az ajtóban és visszanéz)
Amit akarsz! De csak a fele helyen. A másik, az az enyém.
Művész Jan körbenéz. Téli bácsi kilép az ajtón, de aztán visszalép.
TÉLI BÁCSI
Valami sört ígértél.
Művész Jan sóhajt és társa után indul.
Elmennek.
Magyar Irodalmi Lap