Ébredj Ember és láss csodát! Lesd meg a szomszédod mosolyát!

Figyeld meg barátod tetteit, s belőle okulva, tedd meg lépteid!

Emelt fővel járj az úton, hogy megtaláljad mi az otthon!

Hallod már Te, makacs ember mit susognak a fák?

És mit visszhangoznak lépteid az utcán? Hallod már?

Nézd! Ott egy anya vacsorára hívja haza gyermekét!

A temetőben meg éppen most temetik valaki szerettét.

Amott meg egy csecsemő nyugszik édesanyja karján,

S ő altatót dúdolva suttogja neki: Aludj, kicsi drágám!

Amott meg kisdiákok hada sorakozik zavartan,

Éppen énekelni fognak, figyelj hát rájuk akaratlan!

Ott meg a templomból visszhangzik ki a Miatyánk,

Hallod már Te, makacs ember, hogy szólít otthonod kérlelő szaván?

Tudom, hogy látod a földből növő házakat, a kivágott erdőt és az új utakat.

Halld meg a hangot is: a szót, éneket, s imát!

Makacs ember vedd már észre!

Vehetsz száz új házat, s ruhát, de nem vehetsz új Otthont, Szülőhazát!

Magyar Irodalmi Lap