Etikátlan és törvénytelen mások (író)tollával ékeskedni!
Szerkesztőségünket mélységesen felháborította a márciusi pályázatunkra érkező plágium-áradat. Többen más szerzők munkájával, szellemi termékével pályáztak a díjakra! S hogy ez büntetőjogi kategória? Mi az nekik! Egy kis csórás, egy kis ügyeskedés eltörpül az országban elharapózott csalások és gátlástalanság mellett. Az Arany Sas fődíjára jelölt pályázó nemes egyszerűséggel egy másik író világhálón látható színvonalas művéhez biggyesztett oda pár mondatot, majd saját nevében beküldte. Ha díjunkat nem is, a gátlástalanság fődíját ezzel elnyerhetné!
Időszerűnek tartjuk, hogy az ügyeskedők bánatára a plágium és parafrazálás (nevezzük nevén: csalás, szellemi termék lopása) változatait tisztázzuk
A törvény bünteti azt a személyt, aki más szellemi termékét, vagy annak részét sajátjaként tüntetni fel. A MIL a más (író)tollával ékeskedő, plagizáló, vagy parafrazáló szerzőt a pályázatából kizárja, s a MIL-től kapott díját vagy kitüntetését visszavonja!
1. PLÁGIUM, ha a szerző szöveghűen, szó szerint vesz át anyagokat (akárcsak mondatokat) más forrásokból, és nem jelöli meg annak forrását, és nem használ idézőjelet.
2. PARAFRAZÁLÁS, ha a szerző nem szó szerint, hanem saját szavaival átfogalmazva vesz át anyagokat (akárcsak mondatokat) más forrásokból, és nem jelöli meg annak forrását, és nem használ idézőjelet.
Vagyis: nem elég, hogy a szerző a más anyagokból való átvételt jelzi, köteles egyértelművé tenni, hogy pontosan mely szövegrészt vett át, és honnan. Ezt megkerülni nem lehet!
Az átvett anyagot idézőjel közé kell tenni és lábjegyzettel ellátni. A szerző törvényszegést követ el, ha – bármilyen magyarázattal- e két kötelességet, vagy csak az egyiket –elhagyja!
Persze, akadnak a neten engedékeny, „kiskapus” megfogalmazások is, amelyeket főleg a tilosban járók írtak önigazolásként, ám ezeket sem a törvény, sem Lapunk nem tekinti hitelesnek.
Kiskapukat zárunk be az alábbiak pontosításával
Plágium, ill. parafrazálás-e, ha az idegen forrásból szó szerint, vagy átfogalmazva átvett részeket nem teszem idézőjel közé, de az eredeti művet forrásként megjelölöm?
Nem csak plágium, ill. parafrazálás, de etikátlan ügyeskedés is bizonytalanságban hagyni az olvasót, hogy az ön írása tartalmának (és érdemének!) 99%-a, vagy 1%-a származik-e idegen tollból!
Miért kell a más forrásból származó, de saját szavaimmal átírt mondatokat megjelölnöm?
Azért, mert ha ez nem lenne kötelező, ön átírhatná, és saját nevében megjelentethetné Jókai összes műveit, vagy Nobel-díjas tudósok felfedezéseit. Az olvasónak tudnia kell, hogy az ön művében melyik behatárolt rész alapgondolata származik mástól, és pontosan kitől.
Mi a teendő, ha egy olvasott írásmű tartalmát idézem emlékezetből?
Ha nem szó szerint, és nem átfogalmazva használ belőle részleteket, akkor a művet csak forrásként kell megjelölni.
Jelölnöm kell-e, ha írásomba másik szerző engedélyével építek be részleteket a művéből?
Az átvett rész idézőjel közé tétele, és a forrás lábjegyzetben megnevezése mindenképpen kötelező!
Vegyünk egy kritikus példát: Jogosan kapna-e ön díjat olyan írásműre, amelynek 99%-át más szerző írta? Bizony nem, a díj 99%-a az eredeti írót illetné! Ha pedig emlékezetből támaszkodott a műre, azt forrásként köteles megjelölni.
És végül egy rossz hír: vége a büntetlen plagizálásnak, megjelent a plagizálók réme! Több külföldi és hazai plágiumkereső program eredményesen megjelöli a lopott szöveget és annak eredeti helyét.
Szerzőtársak!
Az írói etikára és becsületre adó szerző még a látszatát is kerüli, hogy más munkája sajátjának tűnjön. Az erkölcsi és írói szint e magaslatán képes egyértelműsíteni: „ezt én írtam”, illetve „ezt nem én írtam”. A tudás megszerzésére, tehetsége kiteljesítésére pedig rászánja az időt és a fáradságot. Az ügyeskedőkre, más munkájából élősködőkre pedig bármikor lecsaphat a leleplezés, a megvetés és a törvény pallosa. Mert az ügyesen lopott holmi is LOPOTT HOLMI!
Magyar Irodalmi Lap
Szerkesztőség
Magyar Irodalmi Lap