Sashegyi Vejnemöjnen

Tornai József Úrnak az Éjjel című kötetét olvasva

Jóska, te vénen örök ifjú,
Sashegyi Vejnemöjnen,
ős-Mithras, vagy ős-hindu,
szavad száll ólom-könnyen,
szarvas-ütten, madár-törten
hozzánk elér, megáld minket,
elhessentve minden Nincset!

Megbolydítod vadvizeink,
fölkavarod szerelmeink,
ős-ölyv a csirkék fölött:
szavad fölöttünk kering,
dalodban emlék-özönök
hegyes csőre a rém,
múltat-jövőt szárnyal elém.

Szavad szárnyal, veszve-hagyva
elveszőt és veszejttetőt,
örömre és haragra
egyként ácsolsz emlék-tetőt:
ragadozó az áldozatra,
úgy csapsz le és úgy emelsz fel,
egyszer úgy, mint százezerszer!

„A rímek véres hajnalán”
együtt a Duna martjainál
megálltunk egy pillanatra,
ránk csapott a nemlét karma,
sas kapott föl égnek tartva,
készek lettünk az áldozatra,
mit hoznunk kell mieinkért:

a nagy Vanért, a nagy Nincsért.

Forrás: Polísz, 2014. 152. szám

Magyar Irodalmi Lap