Alföldi Géza – Hazátlanok

Hazátlanok! Akiket kitagad az otthon,

pár véresszájú, véragyú alak,

testvér, engedd, hogy ma titkon

a szívemre szorítsalak.

Átöleljem fáradt válladat,

letöröljem fénylő homlokod,

s beleégessem kínlódó szívedbe,

leszünk mi még, pajtás, boldogok!

A Hortobágy, az sohasem tagad meg,

ránk gondolnak az alföldi fák,

s rólunk beszélnek ott fent az égen

a délnek szálló vándor vadlibák.

Mert előttük szent ma is az a vétek,

hogy tenni mertünk félelmes nagyot,

s hogy nem akartunk rabszolga lenni,

de százszor inkább vagy hős, vagy halott!

Hallod?… A szél dúdolja vígan

véres harcok áldott jelszavát:

a magyar elhull, meghal egy szálig,

de még idáig meg nem adta magát!

A magyar Isten a csillagos égen

tudja, hogy mindent miért tettünk,

s hogy folt ne essék a magyar lelken,

félholtan is csatára keltünk.

S ti véreskezű sötét bitangok,

mi vagyunk itt az igazi magyarok,

kitagadott, és vérző szívű harcos,

ki őszül, ki fáradt és hazátlan csavarog.

Kiket nem csal haza jó hírrel levél,

hogy áll a ház, s van, amit csak akar,

ha hazamegyünk, megyünk, mert haza hív

orvul megölt százezer magyar!

Nem a bútor érdekel, merre,…

s ki rabolta ki az ősi, drága házat:

de hová tünt egy millió jó magyar,

hamis sáfárok, lássuk a számadást csak!

Megtört testű, megtépett anyák,

valakinek egyszer még felelnie kell,

aki visszaélt otthon a föld,

a templom és az Isten nevivel!

Idegen földek fáradt bolyongója,

hallod-e, mi zúg az éjen át?…

Százezrek dalolják a föld alól,

hogy hazavárnak!… Várnak!… S Tereád!

Mert Te vagy a magyar, kidobott fiú,

az atyai házban idegen az úr!

Disznókkal esznek jó testvéreid,

s ha jön az új úr, tán mind meglapul!

De titokban már ők is álmot szőnek,

megbünhődött, nagyszájú fiúk,

mert ez a sors, hős, vagy halott,

a rabszolgasors nem magyar kiút!

Ne sírj, testvér, hogy már oly soká,

mert eljön egyszer a boldog pillanat,

s hazamegyünk, a mámor reggele

vidám szívünkre ha gőggel rászakad!

S akkor: döngjön a föld, zengjen a dal,

zúgja az égig, ki most csavarog,

hogy ősi, szent, nagy, jogos számadásra

hazaindultak a hazátlan magyarok!

Magyar Irodalmi Lap