4. kép

  A szín középső része  világosodik meg. Margit, IV. Béla, Fülöp, Marcellusz, Olimpiádesz.

     IV. BÉLA  A nyugati országokba küldött megfigyelő embereim jelentései megerősítik aggodalmaimat!

    MARGIT Az európai keresztény világ uralkodói: királyai, fe­jedelmei, főpapjai, főhivatal­nokai meddig jutottak a züllés útján, erről szólnak a jelentések.

    IV. BÉLAMi legyen a válaszunk?  Margit, fogalmazd meg, mi legyen a válaszunk… Helyettesíts néhány percre … Nem vállalod?  Nem mered vállalni? Csak néhány percre…

    MARGIT (mereven néz, majd hirtelen elhatározással)  Most itt a király beszél, jól figyeljetek! Azt kell elsősorban megértenetek, hogy Isten a tatárok ’41-es győzelmét a magyarok fölött nem a magyarság vereségének tekinti, hanem a katoli­kus egyház vere­ségének: Istent irtózat fogta el, amikor látnia kellett a tatár­járás borzalmait, de bizonnyal nem ez döbbentette meg legjobban, ha­nem az, hogy a magyaroknak a pogány keleti tatár és nyugati keresztény népek egyaránt ellenségei, hisz vészkiáltásunkra a nyugatiak nem megsegítésünkkel, hanem megtámadásunkkal felel­tek! (Szónokol.) Igen, nem bízhatunk többé az egyetemes keresz­tény világ együttműködésében sem, egyedül maradtunk, de ma­gunkra hagyottan is méltókká válunk Isten szeretetére… Az európai ke­resztény világ uralkodói: királyai, fejedelmei, főpapjai, főhi­vatal­nokai meddig jutottak a züllés útján? A ma fejedelme már nem törődik Isten aka­ratával, s legfőbb uralkodói célja eléggé szégyen­letes, mert nem más, mint a hatalom megtartása…

     FÜLÖP Nem fogtad fel, hogy nem áll jogodban ítélkezni a ke­resztény világ felett?!

    MARGIT Nem hallom a Szentatya hiteles szavait, nem hallom az esztergomi érsek hiteles szavait! Hány körlevélben fogalmazta meg eddig a Szentatya, hogy veszélyben a keresztény világ?! Egy­ben sem… Hűségesekre van szükségünk… És ez rátok is tarto­zik… Figyelmeztessétek a Szentatyát, hogy fogy a hűség… A fo­lyamat Magyarországon állítható meg…

     FÜLÖP Nem értjük szavaidat!

     MARCELLUSZ Budát figyelje Róma és ne Buda Rómát?! Ezt mondod?

    MARGIT Hogy mi a fő gond, az úgy látszik, Rómából nem látszik… A fő gond, hogy Róma felett úgy zárult be az Ég, hogy észre se vették!

    IV. BÉLA Válaszoljatok neki!

    FÜLÖP Nem értjük, mit akar!

    MARGIT (csendesebben) Annyit értenétek meg legalább, hogy újjá kell élesztenünk a magyar írásbeliséget.

    FÜLÖP A szerzetesek már most sem törődnek semmi mással, mint a régi magyar könyvek felkutatásával… A Bibliát is újra fordítják tiltásom ellenére… Még a magyar nyelvű Ószövetséget is keresik, tiltásom ellenére.

MARGIT Hát ne tiltsad! Úgyis hiába tiltod. Nekem sem tilt­hatod meg, hogy magyarul olvassam Bátor Opos történetét. Olvasd el te is.

    FÜLÖP Ez nemcsak a Szentatya akarata ellen való lenne, hanem meggyőződésemmel is ellenkezne.

    MARGIT Ha meggyőződéseddel is ellenkezik, akkor töpren­ge­nem kell azon, hogy egy értelmesebb püspököt tegyek a helyedbe.

    FÜLÖP A Szentatya ebbe soha nem fog beleegyezni!   

    MARGIT (csendesen) Kelepcében vergődő oktalan jószághoz vagy te hasonlatos, Fülöp… A magyar érdekeket nem veszed te­kintetbe esztergomi érsek létedre… A Szentszék érdekeit pedig nem ismered fel… Vélt érdekeknek rendeled alá a magyar érde­keket… Egyébként szeretetre méltó ember vagy… Mert nem ala­kos­kodsz, őszinte mersz lenni… Nem félsz, a mártíromságot is vál­lalni lennél képes… Menesztelek mégis… Kit ajánlasz magad he­lyett az esztergomi érseki székbe?

    FÜLÖP(tompán) Nem biztos, hogy az esztergomi érsek tehet róla, ha az egyház érdekei és a király érdekei nem esnek egybe!

    MARGIT Ez alkalommal  az egyház nem ismerte fel a saját ér­dekeit.

    FÜLÖP Vagy  a magyar király ismerte félre országa és népe ér­dekeit és lehetőségeit.

    IV. BÉLA (tapsol) Jól alakítottad a királyt, leányom.

    MARGIT Köszönöm… Jutalmul megszólalhat az apáca is?

    IV. BÉLA Szóljon az apáca is!

    MARGIT Úgy látom, énbennem  a szerzetes legyőzte a király­lányt, de bennetek a politikus legyőzte a hittudóst, a szerzetest… Ez a nagy baj! Nem érdekel titeket, vajon Isten mit vár el tőletek?!
Védelmezzétek a szent hagyományokat! Védelmezzétek a szakrális királyság hagyományait! Ne féljetek az ősi magyar hitvilág és a régi magyar kereszténység hagyományaitól! Hát nem veszitek észre, hogy még a Szent Korona esz­méje is az ősi magyar hitvilág, elsősorban a régi magyar keresz­ténység ha­gyományaiból kinőve vált az európai keresztény misztika talán leg­szebb, legéleterősebb vonulatává?! Csodaerde­jévé, varázserde­jévé. Ha nem becsüljük meg a hagyományokat, a keresztény világ széttöredezik, széthull, megsemmisül. Magyarország is… Muhi csak a kezdet.Kiál­t­va. Fennáll még annak a veszélye is, hogy többségre jut a keresztény világban az Isten-tagadó ember, és uralkodni kezd az Isten-félők fölött!

    IV. BÉLA Válaszolj, Fülöp.

    FÜLÖP Nincs válaszom.

    MARGIT Ha nincs válasza, le kell váltanod őt, királyatyám.

    IV. BÉLA (hosszú szünet után komoran) Szívesen leváltanám, de  nem merem megtenni. Nem merem leváltani az esztergomi ér­seket, ha alkalmatlan, akkor sem…

    MARGIT Választanod kell köztem és az esztergomi érsek között.

    IV. BÉLA Téged választanálak, de nem merlek téged válasz­tani. (Feláll, elindul.)

Sötét.

5. kép

Margit a kapitulumházban véniákat tesz, és közben halkan imád­kozik. Csenge, Alinka, Erzsébet, Szabina, Ilona, Margaréta, Ka­tarina, Benedikta, Judit, Cecília, Stefánia és Anna távolról nézik.

    ILONA  (elragadtatva) Én látom a fényt a feje fölött!

    CSENGE Nem látsz semmit!

    ILONA De látom! Valóban látom!

    CSENGE Hallgass már el.

    BENEDIKTA Én is véniákat akarok tenni.

    ALINKA Ahányat akarsz és ahol akarod, de nem Margit mellett. Most őt nem zavarhatja senki. Ő kérte, hogy most hagyjuk magára.

    JUDIT Már nem bírja sokáig.

    BENEDIKTA Tegnap százhússzor terült véniába, és utána felmosta a konyhát.

    CSENGE Hallgassatok már el.

    STEFÁNIA Ha mára is százhúsz véniát vállalt, akkor már csak négy van hátra.

    Szabina elindul Margit felé. Kezében sündisznóbőrből készült korbács.

    ALINKA (elébe áll) Ne menj oda! Nem mehetsz oda!

    SZABINA Margit kért meg rá, hogy vigyem oda ezt neki.

    ALINIKA (döbbenten) Mi az?

    SZABINA Sündisznóbőrből készült korbács.

    ALINKA Várakozz itt, míg hív.

    ERZSÉBET (egy vödröt cipelve közeledik feléjük) Megígértük Mar­git­nak, hogy akkor is teljesítjük a kérését, ha már nem lesz ereje szólni, hogy mikor kezdjük. Én azt is megígértem neki, hogy fellocsolom, ha el­ájul.

    ALINKA Nekem erről egy szót sem szólt.

    SZABINA Minden bizonnyal kímélni akarta gyönge szívecs­kédet.

    ALINKA Legalább ne a sündisznókorbácsot használd. Megöl­heted vele!

    SZABINA Megígértem neki, hogy ezzel korbácsolom.

    ALINKA A tüskék beletörnek a hátába, csupa kelés lesz a háta!

    ANNA (odaszalad) Mutassátok azt a sündisznóbőr korbácsot!

    Margit abbahagyja a véniatevést. Térdepel, nehezen lélegzik.

    SZABINA Engedjetek. Már vár minket.

    ANNA (akorbácsot nézve) Kinek juthatott eszébe sündisznóbőrből korbácsot készíteni? Annak a hátára kellene verni vele bün­tetésből vagy húszat, nem a Margitéra.

    SZABINA Margit készítette a saját kezével. Na, add vissza azt a kor­bácsot, és állj félre az útból, mert rajtad próbálom ki! (Kiveszi az Anna ke­zéből a korbácsot.) Csinálj te is magadnak.

    Szabina és Erzsébet Margithoz mennek. Margit nem veszi észre őket; annyira fáradt, hogy csak nagy erőfeszítéssel tud térden maradni. Alinka és Csenge odaszaladnak.

    ALINKA Beviszünk most már a celládba, Margit.  

    CSENGE Megígérted, hogy ma tanítani fogsz minket.

    MARGIT (fejét ingatja) Szabina.

    SZABINA Itt vagyok, Margit nővérem. De én is arra kérlek, hogy ma ezt halasszuk el.

    MARGIT Erzsébet.

    ERZSÉBET Itt vagyok, de én is kérve kérlek…

    MARGIT Tegyétek, amire kértelek titeket.

    Megpróbál kibújni skapuláréjából és kámzsájából. A skapu­láréját si­kerül levetnie, a kámzsával már nem boldogul. Erzsébet és Szabina de­rékig lefejtik róla a kámzsát.

    ALINKA Ne üssétek még. Beszélnem kell Margittal… Margit, be­csap­tál. (Letérdepel Margittal szemben; kiáltja.) Megígérted, hogy ma min­dent megeszel, amit csak a tányérodra tesznek! De csak turkáltál az étel­ben! Megígérted, hogy ma kímélni fogod ma­gad, de elővetted a sündisz­nóbőr-korbácsot! Hát el akarod veszteni magad?! Mihez kezdünk mi nélküled?! Mit érünk mi nélküled?!

    MARGIT (vidámságot erőltetve) Nem akarom elveszíteni ma­gam. Élni akarok. Nyugodj meg.

    ALINKA Akkor ne kínoztasd halálra magad.

    CSENGE (letérdepel Alinka mellé) Margit nővérünk, nem vagyunk mi még méltók arra, hogy helyettesítsünk téged. Neked közöttünk kell maradnod, mert mi nem vagyunk még felkészülve arra, hogy legyőzzük ellenségeidet! Hisz mi még alig vagyunk képesek felfogni a te szavai­dat. Engedd hát, hogy bevigyünk a celládba. Hagyunk pihenni téged egy kicsit, aztán bemegyünk hozzád hallgatni a te tanításodat.

    MARGIT (erőlködik) El kell viselnem legalább annyi szen­ve­dést, amennyit magamra szabtam. Másképp semmi esélyem a győzelemre. Is­ten is elfordul tőlem akkor. Pedig Istent rá kell bírnom, hogy beavatkoz­zék…

    ALINKA Isten nem várhatja el tőled, hogy a kínszenvedés vállalásában minden idők minden szentjén túltegyél!… Úgy fél­telek, Margit, úgy féltelek! Nem bírja ki a tested, amit kér­lelhetetlen lelked mér rá, senki emberfia nem bírná ki. (Feláll.)

    MARGIT Isten méltán utasítaná vissza az én felfoghatatlanul nagy ké­résemet, ha meghátrálnék. Menjetek hát.

    CSENGE (őis feláll; csendesen) Magyarok Margitja a magyarok Megváltója? És nincsen más fegyvere, csak a szenvedés?

   Alinka és Csenge a háttérben várakozó apácák közé mennek. Szabina korbácsolni kezdi Margitot. A huszadik korbácsütés után Margit össze­csuklik. Erzsébet fellocsolja.

    MARGIT (alig hallhatóan) Szabina, folytassátok.

 Szabina folytatja. Sötét.

Folytatjuk… 

Magyar Irodalmi Lap