
Az anyaföld transzcendenciája
Gy. I. ausztáliai verseskönyvére
Transzcendens ütemek
lépnek a földön – – –
távolból érkezve, mégis
az anyaföldön – – –
Elhalasztott mámorok parazsán
Szerelem-csírák karéja veszi körül
az emberi élet vetemény-fókuszait;
a rávillanó kedvesség pírba borítja még
a legridegebb páncélba öltözött
szíveket is; jaj, kicsoda hajkurássza el
az éjszaka örve alatt a lélek alá lopakvó
emlék-mosolyokat, vissza-visszaváró
körömszorítást, könnypárákba borult
napfelkeltéit a szerelem első pillantásainak?
Még csak nem is a vágy satuja szorítja
össze a lelket, hanem a pillanat váratlan
fénycseppje szakítja föl hétköznapjaid
komor pányváit – elhalasztott mámorok
izzó parazsán jár-kel a sorsunk.
Magyar Irodalmi Lap