(Csata Ernő fordítása)

                                                       

A képzelődés nem kerül semmibe

és ezt leginkább a festő-Isten tudja

szeptemberben,

amikor kihasználva a szegény nyirkosságát,

egy impresszionista kiállítást nyit a nyirkos falon,

(kis ráma nélküli foltok, kéjes nyirkosság, amitől izgalomba jön Manet),

amiről sem a pap, sem a ceremóniára vágyó polgármester nem tud,

mert, bizonyára, szalagot vágtak volna,

mondtak volna díszbeszédeket, pezsgőt kortyolgattak volna,

és a kritika is lerágta volna rózsaszín csontját

itt a szegénység falánál,

ahol az Isten reumás keze

befejezi alkotását.

Mircea Dinescu

Salonul de toamnă

Imaginaţia nu costă nimic

şi asta o ştie cel mai bine Dumnezeu-pictorul

în septembrie

când profitind de umezeala săracului

deschide o expoziţie impresionistă în zidul jilav

(mici pete neînrămate, voluptoasă igrasie ce-l excită pe Manet)

de care nici popa nici primarul dornic de ceremonii

n-au habar

altfel, de bună seamă, s-ar fi tăiat o panglică

s-ar fi rostit discursuri ar fi gâlgâitşampania

şi critica şi-ar fi ros ciolanul ei roz,

aici la zidul săracului

unde mâna reumatică a lui Dumnezeu

Magyar Irodalmi Lap