Hommage à W. S. mester Úgy élek, mint aki ráér. Nem engedem hajtani magam. A Napszekér isteni útjának megállítása. Elidőzöm a részleteknél. Nem habzsolok. Jutalmul elnyerem a pillanat(ok) kiterjesztését. A gombostűfejből tavasz lesz, erkély, kilátóhely, az átlátás távolságaival. Átláthatóságunk helye. A mozgó madarak, a nyüzsgő rovarok megjuhászodásaival. Olyan ez, mint …

AA – 2006. január 30. Tűzláng Zoltán Mióta is, jaj 30 éve ! Lehulltál, mint oldott kéve Ó, Tűzláng Zoltán MÉRT CSAK VOLTÁL És mért nem vagy már? – Nézd, én tudom a szenvedést De mégis csak megraboltál Tőled minket Nem ítéllek meg csak mert megmaradtam Aki bennem a lelket …

Sokáig nem vettem észre semmit, de egyre több jel mutatott arra, hogy a párt rossznéven vette a szó nélküli távozásomat, hogy úgy mondjam, dezertálásomat. Pedig, míg a főnököm élt, hűségesen szolgáltam őt és a pártot egyaránt. Időközben a párt bemondta az unalmast, és mi leléptünk, a főnököm és én is, …

Hatodik mese, amelyben szó lesz a legneveletlenebb békaporontyról, aki csak valaha élt a földön, és szó lesz a kockás hátú öreg teknősbékáról, aki a legbölcsebb a teknősbékák között. A mese az iszapos tó iszapos partján történt, és ha le akarod rajzolni, akkor ne feledkezz meg erről! Gábor Emese illusztrációival   …

Ki tudná itt a Duna jobb partján hol sétált Piroskájával Vas István? S ki ismerné azt a zöldséges asszonyt, ki előtt ma és minden szerdán meg-megáll s káposztát vásárol Dezsőnk, a Tandori? S láthatom-e még egy oly pontról, mely csak ama vándor felhőknek adatik, hogy megvan-e a macskaköves út, hol …

[…] … az ember, ha távolról néz valakit, akkor mindig egy kicsit idealizált képet alkot magában az eszményített személyről. Bennem is így élt ő, így volt jelen, és mindig örömmel néztem, láttam, hallgattam, és igyekeztem meghallani azt, ami a kimondott szó, kimondott mondat mögött rejtőzött. Csak azt nem tudtam, mi …

Folytatás…   Az órás megrázta a fejét. Még mindég arra gondolt, hogy ő meg az építőmester sohasem tudnák megérteni egymást. Büszke volt a bátyjára. Érezte benne az akaratot és az erőt, de más egyebet aztán nem is tudott róla. Örült-e, szenvedett-e életében? Szeretett-e valaha, vagy nem szeretett senkit?… Ulwing Sebestyén Borbála …

Folytatás…   A napok múltak. Az ágyúzás szünetelt. Riadt alakok bújtak elő a pincékből. A házak falához lapulva nézték a tüzet és hirtelen szaladtak át az utcák közén. A város várt és visszafojtotta a lélegzetét. Az Ulwing-házban nyomasztó lett az aggodalom. Kristóf egész héten át nem kelt föl az ágyából. A …

Ma korán keltem, lementem a tó partjára, a hódok szorgalmasan túrták-fúrták vízparti furcsa váraikat, időnként hallatták idétlen kaffogásukat. Hajítottam nekik halat, rohantak és felfalták, aztán néztek rám, lesz-e még alamizsna. – Ennyi elég volt – szóltam, és elfordultam, a falánk gyűjtögetőket ugyanúgy megvetem, mint a mindent azonnal felzabálókat. Szeretem, ha …

Folytatás    – Hogyan kellene reagálnunk azok- ra a műalkotásokra, amik a keresztény embert megdöbbentik, sértik?    – Egyszerű: engesztelnünk kell ér- tük. Szóvá is kell tenni, hogy azok, akik még nem tértek meg, lehetőleg ne nézzék meg. A megtértek közül pedig azok, akik alkalmasak rá, néz- zék meg, és …