A fér­fi a he­ve­rőn ül, új­sá­got ol­vas. Mel­let­te az asz­ta­lon fé­lig telt po­hár. A fér­fi, anél­kül, hogy fel­néz­ne az új­ság­ból, he­ves moz­du­lat­tal fe­lé­je nyúl. El­vé­ti a moz­du­la­tot. A po­hár nagy ív­ben le­rö­pül az asz­tal­ról. Tar­tal­ma hos­­szú, vé­kony tó­csa­ként öm­lik szét a par­ket­tán. A fér­fi egy­ked­vű­en fel­néz az új­ság­ból. „Hm. Há­rom …

Levél Kazinczy Ferencné gróf Török Zsófiától Bevallom, hogy Kazinczy földi boldogságom, a büszkeségem volt, finom lelkét senki sem tudta oly híven ismerni, úgy értékelni, mint én. Eszembe jut egy kedves történet, ő maga mesélte nekem. Egy szép március végi napon, amikor gyermekként Sárospatakra szekerezett, különös élmény érte. A tavaszi melegben …

A lányka felnevetett. Ok nélkül. Nem volt már gyerek, néhányszor kirándult már az emberi kapcsolatok őserdejébe, de mint aki csak beletévedt. Nem akart fölfedezni semmit, csak az esték voltak muzsikásak és szelídek, és ő kószált egy kicsit a szélénél… Vágyakoztak utána kamaszos ügyetlenül, de ebből nem sokat értett még. Nevetett. …

Ez itt Mucsi Zoltán segédszínész két szőrös lába – személyesen. Az én bakancsos emlékművem. Büszke vagyok, mutogatom a bakancsomat. Itt állok a ládán időtlen időkig, hogy lássák, nekem bakancsom is volt, és amikor kaptam, nem is én voltam a lényeges, hanem a bakancs. Ez persze olyan dolognak tűnik, hogy ja, …

A láz múltán, midőn a néhány napja ájulásig vert és kevés híján meglincselt színész, Alaky József újra fel tudott ülni a szekéren, s végre nem forró vért hányt, de keserű epét, Verspataki Bella, az egykoron sokszoros Júlia, a hajdanvolt szépasszony, aki még elvirágzásában is bírt némi csáberővel, végre álomra hajthatta …

   Erzsók néni felkelt, s mezítlábasan, pendelybe, kiment a pitvarba. Legugolt a búbos kemence előtt, megpiszkálta a hamut, mint már életében annyiszor és elkezdte megrakni a tüzet. Hántalékot dugott a forgácsok alá és meggyújtotta. Odakint terhes, őszi köd nehezedett a falura. A tűz lángja erőre fogott, s már érezni lehetett …

  A kis falu élte békés hétköznapjait. A hegyek közé ékelődött be, oda a formás lankák ölelésébe. Így fentről úgy nézett ki, apró piros cserepes házaival, mint egy frissen szedett epres tál, csak a hab hiányzott róla. De biztosan, ha télen szemlélte volna a kíváncsi látogató, még ezt a látványt …

A párok már a polkához sorakoztak. A fedetlen női vállakról parfümillat gomolygott fel, és árasztotta el a báltermet. A lovag magához intette az öreg, ácsorgó inast. Harminc év alatt ki tudja, hány pohár pezsgőt nyújtott át némán az öreg kar a lovagi ujjaknak. A pohárban megcsillant a pezsgő, a jéghideg, …

Az irodalom lapszéli története följegyezte mint érdekességet, hogy miképpen fogant meg és nyerte el végleges formáját Coleridge Kubla Kán-ja. Ez a torzóban maradt költemény az egyik legkülönösebb alkotása az angol irodalomnak, amely magasan fölötte áll minden más irodalomnak, a görög irodalmat kivéve. A tartalom rendkívülisége tökéletesen összevág a keletkezés rendkívüliségével. …

– Mi­ket ír­nak! Még ilyet! – szólt Apus fel­há­bo­rod­va. – Hall­gasd csak meg: „A jó ál­lam­fér­fi az, aki­nek nincs er­köl­cse, sem meg­győ­ző­dé­se, csak po­li­ti­ká­ja van.” Ér­ted ezt, szí­vem? „A jó ál­lam­fér­fi egy esz­me, egy elv ér­de­ké­ben ma­ka­csul fel­ál­doz­za az em­be­re­ket. Nem ros­­szabb, mint az az igyek­vő po­li­ti­kus, aki a pil­la­nat …