Néhány napja furcsán viselkedett az árnyéka. Pénteken, kézen fogta, és ellenkező irányba ráncigálta, mint amerre valójában ő tartott. Nem volt kétséges, valami megváltozott. Hétfőn randizott először M.-el. Az, hogy hogyan találtak egymásra, valójában lényegtelen. Az első személyes találkozásuk több órás mámoros beszélgetéssé, majd csókolózássá bomlott ki. Ilyen lehet, amikor a …
Novella
A szép és a rút dicsérete
Két somogyi helyszín Szabó Lőrinc költészetében A száztíz éve született Szabó Lőrinc (1900-1857) versei közül kettő is somogyi helységnevet visel a címében, 1949-ben keletkezett A földvári mólón c. költeménye, 1956-ban pedig az Egy igali ól előtt. Egyik versben sem találunk valódi somogyi tájra utaló mozzanatokat, konkrét helyszíneket, mindkét név inkább …
„Idillek az Ipoly körül”
Szabó Lőrinc versemlékei Balassagyarmatról Az emberélet csúcspontján (negyvenöt éves korában) és az írói pálya mélypontján (a világháború pusztításai és saját emberi meghurcoltatása után) érlelődött meg Szabó Lőrincben a számvetés gondolata, az élet és a költészet összegezésének szándéka. 1945 egyik augusztusi éjszakáján fogant meg agyában az önéletrajzi versfüzér terve, amelyet – …
Az ember, aki házat épített
Az ember házat épített az ő társának. A társa eljött, a házban lakott, de nem lett otthona. Az ember házat szépített az ő kedvesének, de kedvese sohasem érkezett meg. Az ember házat szépített az ő barátjának, aki eljött, megmutatta a csillagokat, de sohasem tért vissza. Az ember otthont formált a …
Krisztusportré
Fiatal csavargó a New York-i járdán színes krétákkal rajzol. Ő így koldul. Mocskos és rongyos farmerruhát visel, mosdatlan szőke fürtjei majdnem az aszfaltot érintik, ahogy kissé rövidlátóan görnyedve dolgozik. Emberi arcot rajzol. Sőt, istenit: Krisztus vonásai bontakoznak ki határozott és meglepően ügyes keze alatt a flaszteron. Óriási portré, valósággal forgalmi …
Móricz Zsigmond és a hivatalos rend
A lelkész- és gazdacsaládból származó kisúr Móricz Zsigmond egész életében a magyar föld és nemzet népének szemszögéből látta és láttatta a huszadik század első felének világát és olykor a korábbi időket is. Nem lett a hanyatló dzsentri megértő vagy kvaterkázó megszólaltatója, az ilyes munkákat másokra hagyta. Valljuk be, a polgárság …
A nagy fekete bőrönd
A tárgyak sokszor mennyire hozzá nőnek az emberhez, hogy elszabadulni tőlük, nagyon nehéz, vagy éppen lehetetlen. Így voltam én egy nagy fekete, fából készült bőrönddel. Úgy kezdődött, hogy apám a vasútnál dolgozott, volt mindenféle szakember, többek között asztalos is. Korban közeledtem az abban az időben „divatos” ténylegesen kötelező, katonai …
A művészek
Baj van, amikor már formabontáshoz nyúl a művész. Az egész korral van baj, a kultúra általános állapotával, ha egyszer a HARMÓNIA, mint minden művészetek végső felismerése és vallomása vált elcsépeltté. Helyrehozhatatlan baj van, és nem bent, hanem „künn”. Művészek sem és az Atyaisten sem bír megállítani egy hanyatló folyamatot, csak …
Húsvéti hazahívás
(Tamási Áron: Szülőföldem) „Vajda Sándor miniszterelnök úr három erdélyi írónak elsőosztályú vasúti szabadjegyet adatott, egész esztendőre szólót. Így mutatta ki tiszteletét az erdélyi magyar irodalom iránt”. Ezzel az örömteli mondattal indul Tamási Áron könyve, öröm az írónak, aki utazhat, öröm a kortárs román miniszterelnöknek (Alecsandru Voida), aki jótékonykodásával népszerűsítheti magát, …
Matyi szeretője
Valószínűleg akkortájt kezdődött a dolog, amikor Matyit kirúgták a gyárból. Igaz, hogy akkor már nem gyárnak hívták, hanem káeftének, és nem igazgatója volt, hanem menedzsere, s a melóst se drehásnak becézték, hanem humán erőforrásnak. Ez azonban történetünk szempontjából teljesen közömbös. Vagy mégsem? Majd kiderül. Tény, hogy Matyi tizennégy …