Nem vagyunk csorda-emberek. Nem megy a klubalkotás sem valami jól, legalábbis ezt láttam az emigrációban, ahol pedig sokkal jobban érzi az ember a hasonszőrűek közösségének szükségét, mint otthon. Minden magyar klub befullad előbb-utóbb. Ugyanakkor, alig van még nép, amelyiknek annyi, de annyi újságja lenne külföldön és magyarul, mint a magyaroknak. …

Ragyogó téli nap volt. A fagy, a hó, a jég a káprázó napsütésben szinte bizonyítani akarta, hogy a tél is versenyre kelhet a többi évszakkal. Az ágakon dús zúzmarabevonat fehérlett. Kristályos csend uralta a falut.          A főutcát is ünnepi hallgatás töltötte be, csak távolból szüremlett vidám gyermekzsivaj; a tél …

Láttad már az öreg ember szemét? Már szinte csak két sötét gödröcske az arcban… És ahogy néz, mint az opál, olyan tejes a fénye. Mire gondol, mit akar még a világtól? Teste elszáradt már, kiszökött bőre alól a feszülés, talán a vére is megsápadt, mert eljön az idő, amikor a …

            Késő, nyári délután volt. Ez időtájban, már csak kevesen kószáltak Beregszász korzóján. A környező településekről beutazó emberek hazautaztak, és már valahol a város mögött meghúzódó falvakban bóbiskoltak, az esti jószágetetés előtt. Ki kellett, hogy pihenjék az utazással járó fáradságaikat, mielőtt újra belevetnék magukat a dologba. …

Valójában egy antikváriumot kerestem, a budai Öreg utcában, amikor egy furcsa cégér ötlött a szemembe, fekete alapon sárgult betűk hirdették: „BOLDOGSÁGBOLT”. Alatta egy kartonpapíron régies írással: „Átalakulás miatt VÉGKIÁRUSÍTÁS”. Ejha, gondoltam magamban, ezt meg kell próbálnom, egy kis boldogság sohasem árt, s beléptem. Bent az üzlet tulajdonosa, ránézésre egy legalább …

Wass Albert: Az összetört esernyő 2007. július 26. Wass Albert fordításban kiadott novellája hűségesen mutatja be a két világháború közötti Mezőség életét. A zsidó malomtulajdonos és a zsidó fakereskedő megbecsült tagjai voltak a magyar és oláh kisközösségeknek. A történet csupán erkölcsi, és nem faji különbséget tesz alakjainak jellemvilágában. Wass Albert …

Heten voltak testvérek. Az apa nyomdász volt, az anya szakácsnő. Mindketten komoly gondolkozású, becsületes emberek. Mi tagadás, a becsületes elég közhelynek hangzik ahhoz, hogy manapság ilyen szóval keltsük érdeklődést valaki iránt. Sőt, egyesek szerint talán gyanús is. De milyen szóval jellemezhető a legtömörebben az, aki valóban becsületes? Hát, hogy becsületes, …

A vonat olyan lomhán cammogott ki a nyíregyházi állomásról, mint a mély álmából felriadt ember, aki vontatottan szomját oltani indul a konyhába. Nehezítette a járat menetét a kemény téli fagy is. A reggeli zúzmara makacsul kapaszkodott a sínekbe, a vonat kerekei barázdát vertek a fehérségbe. Késni fogunk, gondolta az egyik …

Hát igen, a Don sötét, jeges párája elvitte, megette nevét. Hetven évvel ezelőtt költözött Arankáék mellé albérletbe, onnan hamar átudvarolta magát hozzájuk, a behívóparancsot már az 53.-ba kézbesítették. Honnan került az 55.-be bérlőnek és miért? Abban a kis házban azóta is albérlők laknak egyébként. Düledezik a viskó, így is kiveszik. …

Azt a kettőt nem Máriának és Józsefnek hívták; név nem maradt utánuk. Csak a létezésük bizonyosság és a velük esett kudarc. Sem a helyet, sem az időt nem ismerjük, csak a feltételezést: ismeretlen terepen történhetett, s az igazinak még előtte. Ez az asszony még majdnem nem nélküli volt, ami a …