– Nézze, Lőrinc, én magára nem bízok semmit, nem kérek semmit, és nem is adok semmit. Maga egy megbízhatatlan, kapitális marha. Soha nem azt csinálja, amit kell, és soha nem úgy, mint egy épeszű ember. De hiszen ismeri saját magát, tudja, hogy igazam van. Én most indítani akarok egy sorozatot …

Állt a mosogatódézsa előtt, s mint mindennap, vigyázott, hogy bele ne bukjon a lébe. Tizenöt éves koráig a tanyán dolgozott. Azután behozták a szövőgyárba. Negyven év alatt kilencvenhatezer kilométert futott le a gépe mellett. Kétszer is körülsétálta volna a földet, mégsem látott belőle mást, mint Nyergespusztát, Budapestet és egyszer a …

Tímea még pizsamában volt, ahogyan ilyenkor, reggel lenni szokott.  Most  állandóan az óráját nézte, és időnként vékony ujjaival sötétbarna, tépett frizurás hajába túrt. Alig várta már, hogy a férje, Tihamér végre elmenjen otthonról, és a skype-on beszélni tudjon Dáviddal, akinek szívesen lenne már a szeretője. Nevetgélve mondogatta is Tihamérnak, hogy …

A félelem, amely az erdei vadak létének és fennmaradásának legelső feltétele: az embert megnyomorítja. Sütő András A férfi negyvenkilenc éves lett, volt cége, fémmegmunkáló üzem a város szélén, az emberei egész nap fémlemezeket vágtak, a felesége reggel kávét hozott az ágyba, a lánya csinos, okos volt, nagy háza az erdőszélen …

Apró csontú, kicsi nő volt, szemöldöke dús, összeért középen. Egyéniségét ez a szemöldök s a szokatlanul fejlett, kiugró vállszélesség határozta meg: senki se vélte törékenynek, s bár valóban gyenge fizikumot hordozott, védelmi ösztönt mégsem ébresztett senkiben. Lassan bele is szokott a szerepbe; kiterjedését szögletes mozdulatokkal szélesítette, szemének keskenyre húzott résén …

       Ott állt az erkélyen, várta Zsolt érkezését. Ilyenkor szokott, otthonról, hat előtt tíz perccel a buszhoz sietni. Minden reggel ment a munkába, egy szomszéd városba. Még nem laktak együtt. Beáta kitekintett az utca felé. Zsolt késett vagy három percet. Mikor abba a vonalba ért, hogy láthatóvá vált, …

Szodoma kapujánál ült Lót egy kövön, és a lemenő Nap vörösen csillogó sugarait bámulta. Közben arra gondolt, hogy lassacskán az ő életének napjai is elfogynak, és számot kell adnia a cselekedeteiről. Végtére is elégedett lehet azzal, amit elért. Jelentős vagyont szerzett, mióta Ábrámmal, a nagybátyjával elindult Háránból, a szülőföldjéről Kánaán …

A Soroksári Duna ág felett őszi köd gomolyog. A parton lisztes hajú férfi sétál, kezében fényképezőgép. A parton rendületlenül, szoborszerű mozdulatlanságban merednek a vízre a horgászok. Nem mozdulnak a víz tetején ágaskodó úszók, és bénán fityegnek a damilra pattintott kapásjelzők. A pecások kitartanak. A sétáló, kacsákat, szárcsákat, hattyúkat fényképező férfi …

(Szünidei elbeszélés) Kabócának hívták a lányt. Nem ez volt a neve, de így hívták. Nem szerette ezt a nevet, de hallgatott rá. Arra mindenesetre jó volt, hogy ha akart, megharagudjon a Kabóca név miatt! Ügyes dolog volt ez, része a Szerelem nevezetű társasjátéknak. Itt volt aztán Vakarcs is, már most …

Szomorúan bújt el a teremtő a Kárpát szegte hegyek mögött. Atilla dicső fiai fogtak egymásra éles fegyvert. A csodakard testvérvért ontott ki, s a kicsorduló vérrel varázsereje is a porba hullott. A hunok csillaga leszálló félben volt. A megfogyatkozott nép válaszút elé ért. Csaba királyfi Szittyaországba készült, az ősök által …