Kisgyermek koromban a karácsonyi ajándékot még nem kapni szoktuk, hanem a Jézuska hozta, pontosabban a különböző rokonokkal melléknevesített Jézuskák! Aszerint, hogy a gyermeki, kersztfiúi, unokaöccsi óhajokat kinek-kinek közvetítésével hallgatta meg az újszülött Istengyermek. Az első puskát apám legfiatalabb öccse „Géza Jézuskája” hozta azt hiszem ötéves koromban. Egyidejűleg egy kapszlis pisztolyt …

Életük első olyan Karácsonyát élték meg, amikor nem a szegénység szorításában ünnepeltek.  Évekre, évtizedekre emlékezetes maradt számukra. A legnagyobb örömöt mégis Róza öröme jelentette, amikor kibontotta neki címezett borítékot a kis fenyő alatt. Egy kéthetes görögországi nyaralásról szóló jegyet tartalmazott a boríték. Albert és Mihály spórolták össze az árát.  Áprilisra …

– Hű, de meleg van! Elmegyek a folyóra, és úszom egyet. – Majd holnap, Jankó, előbb szedd le a nagyanyó meggyét úgy, ahogy megbeszéltük. – De… – Nem mész? – Megyek. – Köszönöm. Aztán apríts fát is neki, ha már a buktáit elfogadod, fiam. – Én… Nem bánom. Este találkozunk. …

Nálunk a szüret elképzelhetetlen volt birkapörkölt nélkül. Szőlő nélkül talán meg lehetett volna tartani ezt a rokonokat, barátokat egybegyűjtő nagy őszi ünnepet, hiszen a férfiak mind a tavalyi borocskát ízlelgették, meg az előszüreti murcit, az asszonyokat meg jobban érdekelték a legújabb falusi pletykák. Nagyanyám birkapörköltjére azonban egyaránt fájt a foga …

Nem volt okom rá. Ha százszor kérdezik, akkor is csak ezt felelhettem. Talán a meleg miatt történt. A nagy melegben felfőtt az agyam. Persze, ez a legszörnyűbb: ha így bukik ki az emberből gonoszság, látszólag csupa heccből. Elmesélem. Jegyzőkönyvön kívül. Nem is mentségül. Csak hogy ne nézzenek rám ilyen kirekesztő …

Mindannyiunk őrizget holmikat, melyeket halálunk után kihajítanak utódaink. Nekem sok ilyen van. Számomra értékesek. Csak az öregek számára! A könyvespolcon állnak. Megbecsült helyen. Alattuk egy kétszáz évnél régibb szőttes. Gyakran megpihen rajtuk a szeme. Szereti őket, az emlékei. Tudja, hogy az emlékei vele halnak, ha eljön az ideje. 1952. július …

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De …

12/b. Wass Albert kiválasztottsága és hivatástörténete  1944. október 9.: Kolozsvár átengedésének napja, az erdélyi haderők visszavonulásának kezdete, exodus Erdély magyarságának és a székely népnek. „Egy apáca imádkozik Mátyás szobra előtt”. A szemtanú ki más lehetne, mint Wass Albert, a katonai tetteiért kétszer kitüntetett karpaszományos alhadnagy! De ezek a gyászidők ismét …

Kétségtelenül vonz a vasút, még ma is, mai, dicső múltját parodizáló lepusztultságában is elérzékenyít a volt-birodalmi design, az állomások épületköltészete, Pusztaszabolcstól Rijekáig, vagy a Keleti pályaudvar fémszerkezetének íve, ahogy az ember Hatvan felől beér; ha Amerika az autópálya, akkor Közép-Európa: a vasút, persze másodsorban. Elsősorban: a Duna, Bécsből hajóval Herkulesfürdőig, …

Eger kultikus, szakrális hely minden magyar ember számára, azzá varázsolta Gárdonyi örök érvényű mesterműve! Bergert ez a tény hidegen hagyta, föl alá száguldozott a szűk utcákon, hol egy fagyishoz rontott be, hol pedig egy elegáns étterem teraszára ült le sört és egyebet rendelve. Mi, a csorda  csak néztük és lassan …