Kopp, kopp, kopp – kopogott az eső a mohos sírköveken. A fiatalember álmosan meredt a lobogó lángokba. A szél pajkosán cincálta a nyárfák üstökét, időnként végigsüvöltött a kidőlt-bedőlt sírbolton, és rálehelt a legényre. De csak a lángok táncoltak feljebb, maga a fiú érzéketlen maradt. Megszokta a hideget, hiszen nemegyszer hált …

Amerikaival beszélgetni, méghozzá komoly dolgokról, sokszor azt az érzést kelti, mintha marslakóval csevegnénk. Mondom neki, hogy az „én időmben” és talpalatnyi kis öreg országomban egészen egyszerűen törvény tiltotta a szennyirodalom nyomtatását és terjesztését, és nagyon helyesen tette. Nem volt piff-puff regény, krimi, és hasonlók. „Mit olvastak akkor az emberek?” – …

 Hű hogy fut nézzenek oda! Csak úgy szedi a lábát! – kiáltottak akik látták, miközben Timót éppen kikerült egy tehenet és már rohant is tovább. Minden lépésnél csillant egyet a kezében tartott szépen ívelt szablya. Micsoda dalia! Ez szinte hihetetlen! És hogy fut! Átugrott egy kidőlt fát és ahogy földet …

Életem nagy döntése, merészsége volt, hogy elhagytam a szülőföldemet. Az elhatározás hosszú vívódás hatására történt. Fizikailag nem üldözött senki, a lelki nyomás áldozata lettem, és ehhez még párosult a gazdasági válság. Új hazát jöttem keresni, mert aki magyar akar maradni, annak az anyaországba kell költözni, ha a szülőföldjén erre megszűnnek …

   Egzotikus tájon kell keresztül utazni ahhoz, hogy a vándor eljuthasson a nagy folyó, a Duna, alsó szakaszán a Fekete-tenger közeléig. A vándor Predeálnál áthág a déli Kárpátokon, és leereszkedik a turista szemmel oly felkapott hegyvidéken. Átutazik Buştenien, Sinaján, Azugán. Posadánál megáll inni az útmenti forrásnál és Károly Róbertre gondol, …

Nagyon sok humoros dolog esik meg a nem látó emberrel. Egyszer például elmentem az egyik barátomékhoz. A prémsapkámat ledobtam a ládájukra. Beszélgettünk, töltöttük az időt. Na, most már megyek! Elmartam a sapkámat, az pedig rákezdte: – Pfff… Miau… És összekarmolt. Egy másik alkalommal tanítottam egy kislányt, hogyan vezessen engem. A …

Kemény János: Víziboszorkány   Mi másból is állhatna egy erdélyi történet, amely a havasok, a rengetegek és a vizek világát veszi szemügyre, mint meséből és balladából. Nem kell félni a mesétől, sem a balladától, ugyanabból az ősi és titokzatos talajból nőttek ki, amelyikből a havasok népe, ugyanabból a kegyetlen és …

A svéd nő csapodársága közismert, és annyira más fogalmaik vannak a férfi és nő kapcsolatáról a férfiaknak is, hogy sohasem szokik hozzá a közép-európai. Egyik főnököm például határozottan duzzogott, amikor megtudta, hogy visszautasítottam felesége közeledését. Mert hát kinek képzelem én magamat!  * Azt hiszem, sok múlik a léptéken. Egy kisfiú …

Valami igazán rendkívülit kellene írni, gondolta Verrasztó, a kissé már kopaszodó, de még mindig „pólyakezdő” író (ahogyan magát viccesen fiatalítani szokta). Valami olyan különcséget, amivel végre üstökösként berobbanhat a nagyok közé. Minden a jó nyitómondaton múlik! – töprengett, az íróasztal üveglapján dobolva. Kitekintett a félig nyitott ablakon, elnézte az üvegen …

    Torgny Lindgren: (1938-) a mai svéd próza egyik legnagyobb alakja Per Olov Enquist és Ingmar Bergman mellett. Itt közölt elbeszélései a Merab szépsége című, 1983-as kötetéből valók. Magyarul számos műve megjelent már, elbeszélései, regényei, többek között a Mint kígyó útja a kősziklán, a Bethsabé, Az ötujjú krumpli és …