Koravén magzatként patánkkal tiportuk anyánk szívét, s ô sorshatalmú combjai jármába törte a Létet, fölpántlikázta a tej selyemszalagjaival, s elindított – És mi úgy bömböltünk, hogy a sírás torkunkból elszabaduló mindenség-kerekében terpeszbe állt a Teremtô, s mint egy mutatványos, kinek a csömör vállára galamblott, forgott körbe             a Porondon, …

Korrespondenciák kórusa [Haiku – a műfordító T. D. ihletésében] Minden nyelven egy- azon léleknek kell ki- virágoznia. Empedoklész emléke – – – A szellem csúcsain égni, s elhamvadni az alkonyattal, öbleim mészkő fogsora lángoló zöld tájakba harap, s a tenger, a tenger egy vadászó sirály pillantásából nézve. A múlandó falán …

Ébredj Ember és láss csodát! Lesd meg a szomszédod mosolyát! Figyeld meg barátod tetteit, s belőle okulva, tedd meg lépteid! Emelt fővel járj az úton, hogy megtaláljad mi az otthon! Hallod már Te, makacs ember mit susognak a fák? És mit visszhangoznak lépteid az utcán? Hallod már? Nézd! Ott egy …

…és valójában nincsen ég csak fénytörési jelenség a bolt sem boltozat körben ahol se lent se fent nincsen nap nem bújik felhők alá nem bujdokol az sehová óriás e vörös törpe nincsen alkony se napkelte csak szédítő örök forgás roppan tűz mi életforrás élünk csaltan becsapottan a halál majd meg …

Sashegyi Vejnemöjnen Tornai József Úrnak az Éjjel című kötetét olvasva Jóska, te vénen örök ifjú, Sashegyi Vejnemöjnen, ős-Mithras, vagy ős-hindu, szavad száll ólom-könnyen, szarvas-ütten, madár-törten hozzánk elér, megáld minket, elhessentve minden Nincset! Megbolydítod vadvizeink, fölkavarod szerelmeink, ős-ölyv a csirkék fölött: szavad fölöttünk kering, dalodban emlék-özönök hegyes csőre a rém, múltat-jövőt …

Összesöprik a vágóhidat fölnyalábolt széllel. A messzeség döglött csapdái, bakancsok, kiûzettek az ádáz alkonyatba sorstalan – reggelre nem hoz beléjük primôr bokákat a Mikulás,                  a bendôjükben elemésztett lábak brutális szaga ezer mennynek-csírázó fonál: földhöz férceli az éteri orrot. Összesöprik a vágóhidat fölnyalábolt széllel. Nadrágok baljós alagútjaiban expresszként robog …

Tűz sárgás aranya sárgarigó füttyög kikeletet olvad a jég csörgedez a patak rügyeket bont zengedez a tavasz frissül erdőnk langyos szél lengedez nyári hőségben nyíló virágok illatáradata izzó lángok a búzamező aranyban fénylik lesz kenyér aratásra beérik őszi avar feletti ködrongyok esőáztatta falunk leomlott sárguló levelek lehullanak madárkáink délre ‘elutaztak’ …

Ülsz törökülésben, vastag asszony. Elszáradnak öledben az ámbráscetbôl Istenhez szökô fürtös vizek. Gerincedre fekszel szélesen a délkörön, Te, gauguini szurokszínû szuka. Harapni kell a könyörületig, harapni jajjá, szívni a sikamlós vérig, az anyatejig szívni robusztus húsodat. Fölmagasodsz a láthatáron, akár a fehér örömök víziójában a gyertyás torták. Ó, a gömb …

A tölgyesben,  alig-lomb közt ezer kis csőr bogarász, télből-érlelt nyárra-várót ezer torok dalolász. Ketten járnak benn a fák közt, elmerengve álmukon, szokott csapás fut előttük,  s nehéz tavasz vállukon. Az egyik az árnyék foglya, ismer minden lágy mohát, fél,  ha zizzen, zúg az erdő, nem találja otthonát. A másiknak döngő …

A három király felajánlja; annak, akit illet a dicsőséget a hatalmat a kincset: tömjén, mirrha, arany a lábához teszik, rendelkezésre nincs feltételük: ez az ajándék A sátán felkínálja mind a hármat; annak, akin úrrá akar lenni változtasd a követ kenyérré (mekkora hatalom!) vesd le magad sértetlenül (milyen dicsőség!) tiéd lesz …