(Csata Ernő fordítása) Mendegéltem, Amikor egyszer csak előttem Ketté vált az út: Egyik jobbra, Másik balra, A szimmetria szabályai szerint. Megálltam, Szemeimet összehúztam, Összecsücsörítettem az ajkaimat, Köhögtem, És elindultam jobbra. (Éppen amerre nem kellett volna, Ahogy kiderült utána.) Mentem, ahogy tudtam, Nem érdemes részletezni. És …
Vers
Dodeskaden – Dodeskaden
(Fordította: Csata Ernő) Az állomások bolondjaival mit csináltatok? Kiknek nyelvük nem volt rongyból, legalább. Kenyeres zsákok, izzadság, szivarok és a ringyó, cinkos hallgatás. Tán melegebb tájaikra hívták a jótékonysági intézmények? Smaragd teknőik alól kiszívták és felfalták őket, mielőtt megértek? Ember-, marhavagon, kopott vonat undor és gyűlölet …
Hősi halottak – Álomidőben
Magyar Irodalmi Lap Órák menetelnek alvó testek felett a XX. század katonacsizmái a senkiföldjén, recsegnek-ropognak a havon doni álmok a kinnmaradottak és a visszatértek sebeinek képe lilásszürkén feldereng. Volt még más is! A népszaporulat elegye, a leigázott nők fogantatása és deleje, egy ősz avartüzei gyúltak Párizs után… messze ment a …
Az útkövező
Parázsló menny sistereg a hátán, a bôre szakadozott vörös lobogó. Szíjas testébôl kínzó tengert facsar a dél. Magasba lendített csákánya szarván rostokol a Nap, csikorgó fogakkal ôrölve sorsát lesújt az útkövezô. Áhít alkonybelû dinnyét vagy sört, melyben örök a hó, de megaszalt szöcskelábakban lappang az idô, s a …
A múló élet balladája… Balada vieții trecătoare
(Fordította Csata Ernő) Egy hosszú vonat az életünk. Ébredésünk robogó kocsisor, Anélkül, hogy emlékezzünk, Hol szálltunk fel és mikor. A boldogságok a megállók, Ahol csak egy percet állunk, Amikorra észrevesszük, Füttyent, elment, váltunk. A fájdalmak az állomások! Ahol vesztegelünk hosszan, És bosszúságunkra éppen, Egyre sűrűbbek …
A nizzai Notre-Dame orgonistájának kesergője – Complainte de l’organiste de Notre-Dame de Nice
(Fordította Csata Ernő) Íme, itt a telelő varjak Károgása a harangok között, Már az őszi eső is megjött, Agyő, a ligetes kaszinóknak. Tegnap még fakó volt nagyon És megborzongott szemérmesen A templom, oly jéghidegen! Ó, de nem ez, vele a bajom. Én, magamat sokat rágom, …
Székely Miatyánk
Szilágyi Béla: Székely Miatyánk Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy! Kitől jön élet és halál! Hívó szavunk tehozzád szárnyal, …
Zas Lóránt: Hetvenkedő
(Születésnapomon) Hetvenkedő soraim küldöm azoknak, akik szeretnek és gyűlölnek: gúnyolnak, tapsolnak. Mindőjük elismerése a hála Édesanyámnak: megszült, és így kényszerített világra. Nem lennék nélküle ma semmi: csavargó, vagy vátesz. Seregnyi vénáimban a vezekelés: sebesedni és sebezni. Mert kaptam rúgást, simítást százszor. Csuklottam, kiáltottam. Mámor és szédület lett sorsom. Éltem. Ne temessetek …
A megszakadt lánc mítosza – a Rézkígyó teológiája
Wass Albert életművének egyik meghatározó vonása az üzenetorientáltság. Ez témám, a Rézkígyó című regény kapcsán azért lényeges, mert az üzenetorientáltság éppen a mítoszok és mesék nyelvezetének a jellemzője. A Rézkígyó pedig mítoszregényként is olvasható, mely egyfelől kapcsolódik a Thomas Mann-i szövegtípushoz, hiszen első részében a mű egy már meglévő mítoszt …
Batsányi János – A látó
Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, S előbb, mint e század végső pontjára hág. Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája, Valakinek kedves nemzete s hazája; S valaki a magyar változó ég alatt Még a szabadságnak híve s ember maradt. Ó ti! kiknek szívek örök búba merült, Ím, reménytek nem várt …