… Kálnoky László emlékére                 Hová lettek a családi ereklyék,                 tűnt idők omlásos meredélyein                 ki fogja megtalálni őket?       …

Ó, hogy mindig új alapról, tisztán kezdjük életünket… Van tanulság: minden ember: árnya s napja végzetének. Mi az, hogy árnyék? Bizony, bennünk fekete láng ég, pokolból jövő kietlen vágy tép. Mi az, hogy nap süt, bizony, a lélek selymén is átüt – a fényes tekin- tetünkön átszűrt! Lám, ha tegnap …

A régi hódoltságban tudtam a dolgom éltem a végzetem a sorsom De e szabadságnak mondott cinikus ország kiárusításban már csak tévelygek versek gondolatok sikátoraiban hova merre miért és vajon minek? Egyetlen porcikám se e világra e ricsajlásba való! S nem is lesz oda illő soha! Ki küldte rám ezt a …

                             Játszótér Beszakadt horpaszú kulacsok lihegnek a messzeség fekete istrángja közt. Féltérden az idegen katonák, a hajnal árterében rohadók, hasukban erjed az ábránd, hogy a rózsák tavaszi detonációjában meglelik a kegyelem egyetlen pillanatát. A bor torkolattüzében kihunyt a katonák röpte, virradatból magukra szült zubbonyaik elhervadnak, szívünkig növesztik puskacső-ujjaik. Csizmájukból elszabadul …

A falu lassan álomba szenderül. Sötét van nyolc után… Most veszem észre, Hogy már nincs soká… hogy csendben elvegyül A tájban a nyár egy-két csepp vére. Utcánként bejárja az éj a falut. Valahonnan a dombok közt szökött be. Elaltat mindent, csak a koszos főút Zajos néha még, belezúg a csöndbe. …

Az anyaföld transzcendenciája Gy. I. ausztáliai verseskönyvére Transzcendens ütemek lépnek a földön – – – távolból érkezve, mégis az anyaföldön – – –   Elhalasztott mámorok parazsán Szerelem-csírák karéja veszi körül az emberi élet vetemény-fókuszait; a rávillanó kedvesség pírba borítja még a legridegebb páncélba öltözött szíveket is; jaj, kicsoda hajkurássza …