vitéz Somogyváry Gyula: Jaj! Most már aztán csehek lesztek kutyák és még nagyobb úr lesz a kancsuka. A gőgös, keshedt, vén turulmadár nem száll már többet e rögre soha. A föld húsa, mit ekétek kifordít, Arany-Prágának ont majd gabonát s csehek lesztek vagy megfeszültök, kutyák! Hallod-e székely? Európa ítélt. Hívhatod …

I.  Nem sérteni jöttem sírotokat, Friuli nyugvást váró lelkei! Nem az idő, de a gyász húrja zendül, ha leheletemmel érintgetem fényesre kopott márványát a múltnak. II. Égfény-sima föld és csönd-kupolás ég szenvedi a debil történelem rúgásait és mocskos ökleit; Aquilea éa Isonzo mezeje – nemzetekre nem osztható a kín. III. …

Öregisten, Nagyisten nézd, hogy élünk itt lenn katlanba zárva csodára várva csöbörből-vödörbe magyarok. Itt élünk se élve se halva hurrá a vödörben hal van süthetünk szálkás kis pecsenyét a friss húst viszi már a fürge menyét körben a bozótból ragadozók szeme villog az elhevert csordákon áldozati billog (csitt, csak csendesen, …

Nem az a kényszer, ha a pisztoly csövét homlokodhoz nyomják: az csak erőszak. Kényszer az, ha rossznak vélt szokásaid leküzdendő, újakat veszel fel, körmöd szakadtáig ragaszkodsz hozzájuk, s azon túl, közben a régiek is elősompolyognak, hogy televényük befonja egész napod. Kényszer az, ha barátod lakodalmán befekszel a hűtős kocsi alá, …

fújdogál lágy szellő csepereg az eső csicsereg ficsereg vígan madársereg végre itt a tavasz vigyázz mert az ravasz melegen süt a nap fellegek magasan villámlik mennydörög zápor jő zivatar benne megfürdőzöm áztatom magamat menyasszonyi fátyol cseresznyevirágok peregnek hullanak ellepik a talajt rigóink füttyögnek fűmaggal jóllaknak fecskéink rajzanak fészkükbe költöznek tojásokat …

Alföldi Géza – Hazátlanok Hazátlanok! Akiket kitagad az otthon, pár véresszájú, véragyú alak, testvér, engedd, hogy ma titkon a szívemre szorítsalak. Átöleljem fáradt válladat, letöröljem fénylő homlokod, s beleégessem kínlódó szívedbe, leszünk mi még, pajtás, boldogok! A Hortobágy, az sohasem tagad meg, ránk gondolnak az alföldi fák, s rólunk beszélnek …

Zrínyi Miklós imája Véghetetlen irgalmú szentséges Isten, Az, ki engem segítesz minden ügyemben, Te vagy énnékem győzhetetlen fegyverem, Pajzsom, kűfalom, minden reménségem. Hajtsd le füleidet az magas kék égből, Halld könyörgésemet kegylmességedből, És nem csinálj törvént az én érdememből, Hanem véghetetlen irgalmas szüvedből. Nem-é én tetűled csináltattam földbül? Nem nagy …

                                                                                                    …

Mint forró állkapocs Szeretjük egymást,      mint az állatok, szerelmünk fogva tart,      mint forró állkapocs; náladnál tovább      én nem láthatok, világunk kitárul      s egymásba mos. Bezárul és százszor kinyílik,      lihegő, éhes száj – az életünk, aranyban derengő alkalom:      a szívemet s a szívedet visszafoglalod – …

Rajtad tartom szemem te lüktető szép város, ölelő karoddal átfonsz és ez oly káprázatos. Mikor hajnalban az első villamos csenget, harsány hangjával egy új napnak üzenget. Éjszakai mulatások nyomát hordja az aszfalt, körömcipők kopognak, járásuk kitapasztalt. Kapualjban szerelmes pár csókolja a csókot, zavartan pislogva egy lány, sepri be a bókot. …