NEM LÁTOD miként lebegnek el?! Tapolca Celldömölk Keszthely? Évenként hány városnyi suhan Fölszívja ég elnyeli föld s merednek utcák házak kertek aggok tekintetéről sebesen Sajogják vakult-szótlan kik és miért hibbannak el kisebb-nagyobb városnyian! S többen-e folyton többen-e? Maradnak maguk s testvértelen s várják valaki döbben-e? önzőn bután és pénzesen? Mérik …

Mond, milyen érzés szabadnak lenni? Nem függni semmitől, mi e földi léthez köt. Felemelt fővel, tiszta lélekkel, szabadnak lenni! úgy állni Emberek, és Istened előtt. Mond, mit jelent számodra, a szabadság? Szülőt, testvért, feleséget, férjet, gyermeket magába zár? Vagy, szabadnak lenni olyan, mint a lassú méreg, magadra maradsz, és előtted …

Foszló felhők a Hold körül. Szívem nyugodt, csendben örül. Sötétkék rózsák formázzák a Telehold éjszakáját. Nem hagy aludni, úgy köröz mindenütt a szirmos özön. Szűzanya fátylát borítja, kék köpönyege az inga, mely forog-pörög mellette, nappal felfénylik fölötte, éjjel nyugoszik, eltemet, hajnal kelti az ősöket. Így emlékezhetünk rájuk, ismételgetjük szavukat, járjuk …

1956 bitófái Fordulóján minden magyar gyásznak éledjen meg bennünk a remény Hétköznap nincs csak vasárnap bár vér üt át az egek sebén Értünk a holtak is őrséget állnak! Mindez eszembe jut a véres arcú széldúlta őszben ha járom a tájat Fiúk tekintetével van tele az ég Örökké legnagyobb bűn a …

                                                                                                       kedvesem, aludj nyugodtan a párnámon én majd virrasztok és nézlek téged sokat játszottunk egymással a vodkásüveg félig van s az éj éppen tetőz cigarettád is van kettő ami vicces volt veled és szexis az okos beszélgetések s a filmek a francia könyvtárból mint elmúlt évszakok neked más szeretőid …

                                                                     Cseresznyefa-gólem rubintkoronájába derékig süllyedsz, hegyes, kicsi vállad kiáll a létbôl, messzehordó, nagyöbû szemed a liliommá dermedt kócsagot a Tejúton eltalálja.              Hideg, piros tûzben edzett, Istentôl einstandolt golyók függnek zöld szárakon, a béke ingaórái, immár a füleden ékszerülnek.                     A vízesésen túl végtelen gondolatjel a csönd, dobhártyád átdöfi. …

Írott plasztika Tojásnap-felkelte a tarkó mögött. Játszótér: álomi makett a kukorékoló fényben. Kétméteres műanyag tojások fürtje. Némelyik oldalán hever, mások széles ülepükön csücsülnek, figyelnek. Könnyűek, mozgathatók, új rendbe állni készek, a gyermek világteremtő akarata szerint. Szépek. Fehérek. Az álmok húsvétjára várnak. Éjszaka-kotlós lépeget, felcsipegeti a házak ablakából kiszóródó fényt. A …

Ugy élnék ahogy él anyám gyűlölet nélkül egyszerün Észrevétlen kihordanám haragom s megszülném derüm Mert anyám nálam erősebb beosztja pénzként szavait Megvédik nagy szelid csöndek s harangzúgásba emelik Élnék egysorsot anyámmal Ölében alig volt fejem Keresgél nagy kukoricásban de nem talál meg sohasem Arctól arcig,1970 Írnék örököt Lassú őszi ügetés …

Csalódtál bennem, kedvesem,      király voltam, fenség, s ma már minden, mit ígértem,      a pokolban lent ég, látod, a trón mégis marad,     a szeretet fényes trónja, világítja fájdalmamat,     s napjainkat beragyogja. Remélsz-e még, kedvesem,      derültebb holnapot, hol jövőnk nehéz zsákja      jósággal megrakott, s a körénk …

Elindul a sírás, a leghosszabb tehervonat. Piac iszákjában gebe mezô baktat, nógatva ekéktôl. A szél abrakostarisznyájában bátyáink csörögnek. Lábszárukon át az üvegfúvók micsoda égboltot kínlódnak körénk! Hátukat megolvasztja tükörré a jezsuita nyár. Rajta egy nemzet korcsolyázik. Az idô rongybaba a Teremtô dajkaölében, fûrészpor szemerkél a kosárba. Zsíroskenyérszekerünkön döcög a meghitt …