Kérlek, fényességes Szűzanya, magyaroknak Boldogasszonya, kit úgy hívnak, Babba Mária, ki szülted szent Fiad, oltalmazz, emelj fel, Te adj reményt, hitet, élhető életet. Keresd meg bennünk a gyökeret, növeszd magas fává, teremjen. Öleld magadhoz a népemet, harcát megvívhassa. Vezesd győzelemre, új világot teremts, ősök útján haza. Ne rombolhassanak a gonosz …

Dr. Dzsinich Csaba Professzor Úrnak ajánlom   Kintről nem törhet rád oly förgeteg, mint amit belülről készít elő a szervezet, ellenfeled sincs oly erős, mint akit magadban kell legyőzz, nem tudhatod, az aknát hol teszed le, melyre magad lépsz később, már mit se tudva, s azt sem, ki lesz, ki …

   Mint vérrög a szívben, oly gyilkos tökéllyel befejezett a magányod, a hányinger úgy terrorizál, úgy kísért meg, akár a megmaradást a piramis: émelyítô homállyal balzsamozzák be hûlt helyed, nélküled történnek meg az évszakok is – de maradék félszárnyával beborít egy angyal: csonkoltan is leálmodtad ide a hit keserves kékjébôl, …

   A szesz türkiz lidérce sistereg szemedben, a hibbantkék távlatok beteljesült közel, mint virágágyásban évelô anyakéz. Szíved alatt, tengelyig múltban, karmazsin szemeteskocsi dübörg monoton, leigáz az apokaliptikus reszketés, szétdúlja szerveid csillagrendszerét: az isteni képzelet kietlenné lesz, mint a bárdragyogás, és föl-le, föl-le járván a múmiaüres idôben, delejre-lankadt ronccsá sulykol egy …

   Tavasz mennyköve csattan a fûzfák ostorában, a teremtés nyers, növényi szagát füstölve szét és vérbájoló asszonyillatot,                        visszaretten az Ördögpofájú, kinek sírhelynyi lyukas zseb az emberi álom, ki dögletes nyálában megfürösztött; az elmúlás csigacsusszanással indul el a bokámtól megmászni engem, mert az Atyaisten a sarkamba zsibbasztó villámot ütött, de …

                                                                            Szentjánosbogarak tündöklô szitává szétlövik az éjt, angyalok temetkeznek a szélben. Véremben ôrzött lábnyomuk láncán kolompol a koponyám. A mezôvel bélelt gulyák rózsanyers hullámai a nyárnak, csöndet ér bennük a bárd. A kisíkált hajnal újra szennyes. A sarkig kitárt marhákban lakom. Ragyogásomból fekete folyosót gombolyítanak az Isten hûlt helyétôl …

Október 6 Bokrok boga ág-bog lobognak komor lángok Idő felett táj felett szent borzadály integet Fúródunk napnyugatba szétfolyó fényviaszba Gerincen dideregve hadsereg menetelne Felhők fölkócosodnak koszorúi a holdnak Gyásznap ez lázas gyásznap Belegondolók fáznak Vonat visz napnyugatnak kivert kutyák ugatnak Tájban füvekben fákban rettentő magyar gyász van Miskolc felé a …

Ima teliholdkor Feszül a bőr a Hold dobján virágot színlel a bojtorján lüktet a szív, a dobverő pereg vitustáncban rángnak az emberek folyók és tengerek álnokul dagadnak kevés a foganatja Uram a szavadnak mint a hangyaboly álmában is nyüzsög a város elszabadul minden ami józanul káros Uram lásd be az …

Mulandóság te nagyvezér! Fehér a hajam már fehér Fércelten verő szívemnél élet és halál összeér Szilveszter ködös alkonyat Hatvanöt volt Lesz hatvanhat? Vágtató ló az esztendő Képemen sötét ránckendő Mögötte reszketőn ragyog mind aki voltam és vagyok az illedelmes kisfiú ki minden volt csak nem hiú nem gúnyos és nem …

     Géza fejedelemnek Leiszom nyakamról a fejemet, Ázsiából, hahó! Gyécse kagán, porhüvelyedbôl hová visz a ló? Hordóban savanyítnák fejemet. Csatákat harmonikázó mezôkön a zátonyra futott csodaszarvas egy halom szörnyethalt bicikli. Belémrejtett sírodon, Gyécse, a köszörûs tûzokádó vadrózsabokor, a kereket, mérföldek malmát, föléli. Színén üli meg a tigrist az ôsz. Az …