Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz Súrlódjék az írás Móricz Zsigmond úrhoz. Szóban hozta vón’ el a beteg, ki küldte, De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte. Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem, Adják át Móricznak ezt az én levelem A könnyes, áldott hang, aki általadja Éppen úgy áldassék, mint az, aki …

Légy te ajándék! Ma harminckét éves lettél, érett fiatalemberként segítesz, bölcsen gondolkodsz, tanácsaidat megosztod. Kishúgaidat öleled, az időseket szereted, esendőket felemeled, megőrzöd az értékeket. Köztünk töltöd életedet, köszönöm a figyelmedet. Maradj velünk, amíg lehet, de ha innen el kell menned, fájó szívvel elengedlek. Vérköreink azonosak, ez örökre eggyé forraszt. Önállóságod’ …

                                                                     Nem tudom, Isten szándéka-e a szívem. Elnyikorogtak a kordék az ég derûjével megrakottan, az agyam csupa fekete kocsinyom és annyira úttalan.                                                 Halottaimmá hátrálnak a nárciszok, rozsdában rettegô menyasszonyaim, döglött barázdát vontatnak lefelé a dombon.                            A Föld emlékezetében sötét gödör vagyok, színültig nélkülük, magamba merülve hallgatom, amint …

A zsarnok és a birodalom örökké csak lever kivégez bebörtönöz és bosszút áll mindegy Habsburg vagy szovjet elnök császár vagy király A zsarnok és a birodalom örökké legázol s megtorol Batthyányt ez a hatalom mindig lelövi kivégzi Ellenpélda nincs soha sehol Dessewffyt Lázárt Schweidelt épp oly kegyetlenül pusztítja el mint …

Ülök aranyködöt ontó trágyadombon, égben gyökérzô trónusán a létnek,                              a múlt állatbendôkön átviharzott rétjein faekével époszt írok a földbe.                      Ülök vaníliacserjékkel megszaggatott meztelenségem jóízû rongyaiban,                    öszvérek forrásmély sebein nevelkedett légyrajok zengnek üstökömben és mohává megerednek léptesincs lábaik Naproncsolta ajkamon. Szurtos éjszakával felmálházott bivalyok elvontatják …

Meztelen fekszel előttem, Anyám, testedet csak egy lepedő fedi. Gumicsövek polipja szorongat, gépek pumpálnak életet beléd. Ajkad szótlan, bár látom rajtad, szólnál, arcodat oxigénmaszk fedi. Apámmal állok melletted, némán szép a perc, ahogy kezünket fogod, s alig-mozdulattal áldasz meg, férjed, fiad. Engem. Szürkült arccal fekszel előttem, Anyám. „Meghalt. Beállt a …

Egyetlenegy uccáját ismerem, De ott, emlékszem, arany a homok S egy udvarát meg házát, istenem, – De kis szobái mind-mind templomok. Oh vén szoba, hol most is nagyanyó Ravatalának virágszaga fáj! Másikban most is anyus csillanó, Ifjú szemétől bársony a homály. S első barátom hű, vén karjait, Tudom, a kertre …

Marosvécsi Hesperidák kertjében És a tölgyfaliget, mely őrzi az ősök lelkét, / íróink szép, halk susogását át a jövőnkbe… / Hexameterben lépni e tájon, hol Dsida járt és / Kós Károllyal Áprily mérte a penzumokat ránk, / minden időkre örökbe kiszabva a sors magyar útját! Dionysos emléke száll Ó, hogy …

A versutcák girbe-gurbán, mint a kígyó kúsznak. Öblös tér, szűk sikátor – csak így jó: ritmust adnak a sornak, s a végén rímet. Házak, utcák, terek zenében keringnek. Mint a megfagyott muzsikus az építő- költő: hő szerelmet, hűs halált szépítő. Boltövek, lizénák és rózsaablakok; nyílások, nagy kapuk: nyitottak, vagy vakok. …

Folytatás… Térelválasztó Már mindenféle térelválasztók épültek, határőrökből, szögesdrótból, aknák ökleiből, gyűlölködésből. Hát mit akarsz te itt e kotlóaljanagy Közép-Európában a térelválasztóval? Ne magyarázd milyen gyönyörű ritmusú a tied, hogy tojásformákból építetted fel, ne bizonygasd a plasztikai hatást, a fény és az árnyék ölelkezését, hasznos voltát se ecseteld! Hiába ad otthont …