A 2015-ös év február-márciusától kezdve kibontakozó migrációja elöntötte idegen, főleg iszlám minőségű tömegekkel Európát. Az év augusztusára felnövekedett kihívás olyan méreteket öltött, hogy mellette eltörpül a székely zászló /helyesebben lobogó/ használhatóságának kérdése Romániában. Pedig azt hittük, hogy az a megoldatlan székely ügy mindennél fontosabb és azért is, mert benne egy történelmi pokolgép órája ketyeg.

És valódi terrorbombaként robbanhat a legváratlanabb helyzetben és időpontban, mondjuk akkor, amikor egy délamerikai tv-sorozatot bámulunk a Duna tv-csatornán. Nem így lett! És nem csak azért, mert a délamerikai tv-sorozatok kiirthatatlanok, még akkor is menni fognak villódzó képernyőiken, amelyek teljesen eltakarják a falakat, amikor már nem is lesz emberiség.

Nem így lett! Mert méreteire és hatására nézve akkorát robbantottak, hogy azonnal összezsugorodott a nekünk olyan hatalmas székely zászló és az égre emelkedett – mint Hirosima atom-gomba felhője – az iszlám behatolása Európába nemi erőszakként. Igen Európa, Európé áldozattá lett, pedig híres és hírhedett erőszaktevő volt korábban, mely időszakot, epochát szemérmesen gyarmatosításnak mondanak. Lényegét tekintve sir Cecil Rhodes az angol parlamenben az 1840-es években így fejtette ki azoknak, akik nem akartak gyarmatosítani: Nem az a kérdés, hogy gyarmatosítunk-e vagy nem. A kérdés az, hogy előbb megy a katona, azután a kereskedő, vagy előbb a kereskedő, majd a katona. Ez annyira elmés volt, hogy azonnal el is nevezték róla Afrikában Rhodesiát.

A rabló Európa, közte a világ műhelye Britannia, ki is tűzte lobogóit a földrészeken tova. Felbecsülhetetlen mennyiségű brit, francia, spanyol, német, portugál, belga, holland államcímeres lobogóra volt szükség, hogy ezek a hatalmak fövenyes tengerpartok tisztásán beleverjék rúdjaikat a homokba és ezzel a nemi, némi aktussal elfoglaltnak nyilvánítsák a tengerpart mögötti ismeretlen kontinentális méretű földrészt is. Eközben a bennszülöttek lappangva a galéria-erdők szegélyén szemlélték, hogy az idegenek szertartást végeznek. Nem értették!  Ezt nevezték el a földrajzi fölfedezések korszakának, történeti kategóriát csinálva belőle, mely érvényes az egész földre nézve.

A Kolumbusz által legelőször találtatott indián főnök a népi tudákosság szerint, amit nem kellene lebecsülnünk, azt kérdezte a partra vetődött nagyképűtől: Maga a Kolumbusz? Én, igen! Volt a válasz. Mire a törzsfőnök hátra szólt. Mancika fektessen fel egy új iktatókönyvet, mert fel vagyunk fedezve!

Itt szólt közbe legkedvencebb feleségem, dehát a bennszülöttek, ahol éltek, arról tudták, hogy létezik! Nesze neked fehér kultúra, még fehérebb civilizáció és fehérkivagyiság! Ámbár megjegyzendő, hogy a fehér az nem egy kifakult néger és a néger nem egy lesült fehér.

Németország egységesülése megkésve ment végbe, 1871-ben kiáltották ki Párizsban a Német Birodalmat! Micsoda perverzió, a porosz baka a francia lotyóval. De addigra a világot végleges szándékkal már a nagy keresztapák felosztották. Németországnak morzsák maradtak és követeléseit tulajdonképpen visszautasították az első és a második világháború vereségében. Még megkésettebb volt Lengyelország, amelyik 1939. szept. 1-je előtt gyarmatokat követelt a maga számára. Ez ugyanannyira volt korszerűtlen, mint amikor a lengyel lovasság akarta feltartóztatni a német páncélosokat előreszegzett zászlós lándzsákkal.

Nem is szerzett Lengyelország gyarmatokat, helyette maga lett gyarmat. Még ráadásul német gyarmat, General Gouvernement. A keresztapák rászorították a német hatalmat, hogy Európában terjeszkedjen. A még valóban német Helgoland szigetét is csak zanzibári földekért cserébe tudták megszerezni a britektől. Akiknek az volt a véleményük, hogy a germánok csak hadd keressék gyarmataikat Európában keleten és középen. Csak minden germán teljesítmény, fejlesztés, eredmény és akarat hagy célozza meg Kelet-Közép, Közép-Kelet, Közép-Közép és Kelet-Kelet Európát. Csak minden német acél had zúduljon keletre, de kizárólag Európában.

Innen nézve a britek is, az amerikaiak is bűnösök Kelet-Európa hitleri lerombolásában. Hiszen nevezett bajszos führer nem akart mást, „csak” gyarmattartó nagyhatalom lenni. De ezt nem engedték meg neki. Bár korrekciója lett volna az első világháború német veresége mivoltának. Végül Európa nemzetiszocialista újrarendezése sem jött be, ahogy a művelt szingaléz megállapíthatná. Akit mindig segítségül hívtunk az érettségi előtti hónapokban, ha az igazságra voltunk áhítattal 1956-ban.

1. Európa elrablása

Többen vagyunk olyanok, akik tipikusan mai problémák háta mögött is természetesen meglátják a többezer évet. Erre predesztinál minket több mint ezer évünk, az avarokig több mint másfélezer esztendőnk, a hunokig még annál is több, hogy a szkítákat most csak említsem.

Hiszünk abban, hogy a korszak, amelyben élünk, csak pitypang-pillanat az idő végtelen mezején. Hiszünk abban, hogy a jelen problémái mögöttes múltjában évezredek munkálnak, hogy azt egyben átadják a megformázódó, megszoborló jövőnek is. Idézzük tehát Európa nevének születését és a hölgy elrablását Trencsényi-Waldapfel Imre ihletett látomásában.

„A tyrusi király leányára, a szépséges Európéra csodálatos álmot bocsátott egy éjszaka Aphrodité, a szerelem istennője. Két világrész versengett érte, asszonyi alakban álltak meg az ágya fölött, az egyik Ázsia, a másiknak akkor még neve sem volt.

– Az én földemen született, én is neveltem őt – mondta Ázsia, és átölelte a leányt.

De nekem rendelte Zeus, és róla fognak elnevezni engemet – mondta az ismeretlen és ellenállhatatlan erővel ragadta magához Európét.

Ekkor fölriadt álmából a királyleány. Sokáig ült még szótlanul az ágya szélén, dörzsölte a szemét, de nem tudta kitörölni belőle a látomást, olyan mélyen vésődött a szívébe a két asszony alakja.

Melyik isten küldhette szememre ezt az álmot? – tűnődött magában. – És ki lehet az idegen asszony, hogy máris vágy fogta el a szívemet utána? Milyen szeretettel karolt át, és úgy nézett rám, mintha a leánya volnék! A boldog istenek fordítsák jóra az álmomat!

Fölkelt s felkereste leánypajtásait s kiment velük a rétre, a tenger partjára, hogy virágot szedjen. Egyik a jácintot, a másik a nárciszt szerette, volt, aki az ibolyát, de Európé, ki, mint Aphrodité a kharisok között, minden pajtása közt a legeslegszebb volt, csak piros rózsát szedett aranykosarába.

Messziről nézte őt Kronos fia, Zeus, a szerelem nyila megsebezte szívét s mátkájának akarta a leányt. De a féltékeny Hérát nehéz volt kijátszania.

Elrejtette magában az istent és bika alakját öltötte magára. De nem akármilyen közönséges bikáét, amilyen az istállóban ropogtatja a szénát, vagy amilyen a mezőn az ekét húzza. Ennek a bikának végesvégig aranyszőke volt a szőre, csak a homlokán ragyogott egy hófehér kerek foltocska. Hát még a szarva! Hajszálig egyforma volt a két ága, s olyan volt, mintha a hold ezüstös sarlóját hordozta volna a fején.

Úgy jött a pázsitos rétre, nem is ijedtek meg tőle a leányok. Mindegyik közelről akarta látni, ragyogó, sima szőrét mindegyik meg akarta simogatni. Csodálatos illat áradt a testéből, mely a virágos rét szagánál is jobb volt.

Büszke, nyugodt léptekkel járkált a leányok között és a szépséges Európé mellett megállt. Hízelkedve nyalta meg a királyleány hófehér nyakát, ez pedig átölelte őt és gyöngéden törülgette szájáról a habot, sőt meg is csókolta. Nyájasan bőgött erre a bika, majd meghajlította térdeit, fejét visszafordította, és okos, nagy szemeivel széles hátát mutatta Európénak.

A királyleány odaszólt széphajú pajtásainak:

Jertek, jertek, lányok, üljünk fel a bika hátára, kényelmesen fölférünk rá mindnyájan, akárcsak egy jó tágas hajóra. Nézzétek, milyen szelíd, nézzétek, milyen okos a tekintete, olyan, mint egy ember, éppen csak beszélni nem tud.

Így szólt s jókedvűen ült föl a bika hátára. A többiek is hozzákészülődtek, de ezt már nem várta meg a bika. Amint a hátán volt az, akit keresett, egyszeriben felugrott és nyílsebesen tartott a tenger felé. A királyleány még visszafordult, hívogatva nyújtotta két kezét pajtásai felé, de azok nem tudták utolérni.”

2. Merkel Európai Unió

Angela Merkel, mint szép Európa – úgy néz ki -, felült a bika hátára.

Társnői – Anglia, még mindig Brit Nemzetközösség és Franciaország – alig tudják követni. Merkel-Európa újabb kísérlet, hogy a deutsch-ok hegemóniát építsenek ki, mostanság az Európai Unió törékeny tojáshéjában. Még emlékezhetünk, hogy az EU-t De Gaulle találta ki, hogy az európai nemzetállamokat összefogva ellensúlyt képezzen az USA-val szemben. Ez nem jött be, az EU-t gleichschaltolja az Amerikai Egyesült Államok. A régi náci kifejezés manapság is igen pászentosan alkalmazható mostmár a náci ellenfél tevékenységének a karakteres bemutatására. Az USA trójai falován azután belovagolt Brüsszelbe a zsidó érdek a liberálisok és bolsevisták támogatása közepette. A De Gaulle nemzetállamait védő európai cserkésztábor Európa nemzetállamait létükben támadó gengszter tanyává züllött mostanra. Európa lerontása titkos társaságok kommandírozta migránsok milliójával csak a kezdet. Az USA törekvése látszatos, az Európa-nagyhatalom legfeljebb kulturális rezervátummá lefokozandó.

Hol vagyunk már a Jugoszlávia felbomlása és fölosztása évtizedétől, az 1990-es évektől. Amikor Boszniában három entitás vívta élet-halál harcát, és Bosznia három részre szakadt: horvátra, bosnyákra és szerbre. Iszlám ifjak jelentek meg ekkor Boszniában védeni hittestvéreiket kalesnyikovval a kezükben. Az akkori Európa összes fóruma visítva tiltakozott, hogy akár Bosznia egyharmadából is független iszlám államot csináljanak. A tiltakozás szerb részről Sebrenica tömegsírjaiban is kifejeződött, ahová többezer muzulmán férfit és fiúgyereket temettek. Mindenki állította, hogy Bosznia államegységét fenn kell tartani.

Közben Bosznia három „nemzetállama” a világ postabélyeg kibocsájtó államainak a sorába lépett. Horvát, bosnyák és szerb állami bélyegek jöttek ki a nyomdákból és kerültek postai forgalomba. Ezeket az UPU /Union Postale Universalle/ elfogadta legitim kiadásoknak, azaz nem tekintette kalóz kiadásoknak, amelyek ugyanakkor elszaporodtak a földkerekségen. Hol van itt tehát az egység, amelyik „kivédi” az iszlám minőséget a puskaporos hordó jellegű Balkán közepén. Ha már Bosznia népe is három identitásnak tekinti saját hazáját.

Húsz évvel ezelőtt senki nem kért Boszniában iszlám államot. Európa ebben a tekintetben egységes volt. Történelmileg húsz év nem nagy idő és most Ferenc pápa arról papol, hogy fogadjuk be vendégként az európai jólétbe „menekülőket.” Én pedig levéltárosként hányszor olvastam a XVI-XVII. századi magyar szövegekben, bizalmas levelekben, hogy az iszlám a természet szerint való ellenségünk, azaz a keresztényeknek. Mert mi azok vagyunk, azok mi vagyunk.

Most a pápát hagyjuk, bár az ő tisztségével együtt jár, hogy most már nem támadó /keresztesháborúk/, hanem védelmező gesztusokat tegyen az összkereszténység érdekében. Különösen indokolt lenne ez a szíriai keresztények vonatkozásában, akik közül olykor-olykor egyet-egyet iszlám harcosok lefejeznek merő játszásibul.

Dehát elhangzott a hívó szó, vagy legalábbis, amit annak lehetett félreérteni. Angyal funkciójú pózban Merkel asszony tárt karokkal várja az iszlám hitűeket Európába és mindjárt maga is akarja őket szétosztani német birodalmi gőggel Európa nemzetállamaiba. Úgy hogy meg sem kérdezi a menekülteket, hogy melyikbe szeretnének letelepülni és a nemzeteket, hogy kiket fogadnának be tartós együttélésre. Ráadásul német arroganciával be is vallja, először kiszemelgetné a menekülők tömegéből a képzett munkaerőt és csak azután terhelné kötelező mennyiségben miránk. A vázolt eljárásban ott bujkál a német birodalmi szisztéma, főleg Közép-Európa államait csordamód terelgetni német érdekek mentén. Így áll elő Merkel-Európa az Európai Unió burkában és bugyrában.

Ha jól emlékszem, Bertolt Brecht summázta figyelmeztetésképpen, hogy a pun birodalom, azaz Karthágó három háborút viselt Róma ellen. Mind a három háborút elvesztette és az utolsó után már fel sem volt található. Nos, a Német Birodalom két háborút már elvesztett Európában, most készülne a harmadikra? A birodalmi allűrjei már kitetszenek.

Merkel-Európa birodalmi fogantatású és már elszakadóban van a saját népétől is, hiszen annyit távolodott a nemzeti Németországtól az iszlám bevándorlás és terrorizmus kezelése tekintetében. A német nemzeti gondolkodás felerősödőben létezik és mint ilyen nem kívánja tovább az iszlám híveivel dúsítani a német munkaerő piacot és egyáltalán a liberális érát befejezetnek és bukottnak minősíti. A kommunizmus kiürülése, kiürítése után mint ürülék a liberalizmus maradt hátra, mostanra arról is kiderült, hogy emberre mérgező.

A liberalizmus boldogító ajánlata az emberiség számára a tőkék és farkak szabad áramlása. Mindez pedig hollywoodi szósszal leöntve. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Ennyi lenne az egész?!

 3. A minőségi Európa

Ha meg akarjuk határozni Európa minőségét, világtörténelmi jelentőségét, akkor három tényezőre, pillérre kell támaszkodnunk, alapoznunk. Ezek a demokrácia, a kereszténység és a nemzeti lét.

Modellszerűen közelítve meg a dolgot. Az ázsiai termelési módon belül, amely egykor beborította az mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket, minden egyes család birtokolt egy házat és egy kertet. A közösség művelhető földjeit pedig kiosztották a családok között, amelyek azt bizonyos ideig művelték is, majd újraosztották. A művelhető földek és a termelési eszközök a közösség tulajdonában maradtak. A közmunkák, mint például az öntözés, vagy a föld művelésre alkalmassá tétele, az erdőégetéses termőföld nyerés, természetesen a közösség újratermelésének a döntő tényezői.

A monoton újratermelését az anyagi javaknak és a közösségnek nevezzük ázsiai termelési módnak, amelyik valaha beborította az ókori kultúrák és civilizációk folyamvölgyeit. Ezt egyetlen ponton alulról átszakította Athénban a periklészi demokrácia. A lényeget tekintve, aki földtulajdont szerzett Athénban vagy környékén, az athéni polgárjogra tarthatott számot, illetve, aki polgárjogot nyert valamilyen réven, az athéni földre jogosult lehetett.

Persze ezt nem mindenki érte el Athénban sem. Az ottani és akkori demokrácia periklészi radikalizmusa mellett sem volt más, mint a többségnek a rendszeres kizsákmányolása a kisebbség által. Mégis, ez a Kr. e. 400-as évek közepén kihajtó világtörténelmi rügy, ez borult virágzó demokráciába Európában a fehér ember övezetében. Ugyanakkor nagy térségekben és évezredeken át fennmaradtak az ázsiai termelési mód változatos formái is, amelyek nem vettek részt az anyagi javak és közösségek bővített újratermelésében. A Közel-Kelet, mondjuk a manapság sokat emlegetett Szíria térsége – mely név az Asszíria elnevezés leszármazottja – nem vett részt a vázolt folyamatban, bármennyire is közel fekszik Athénhez.

A kétezer éves kereszténység, amelyik legelőször Örményországban lett államvallássá, a Római Birodalom területén terjedt kezdetben. Már Jézus földi élete utáni második évtizedben voltak hívei magában Rómában is. A IX-X századra Európában a kereszténység elterjedőben volt. Ugyanakkor Ázsiában és Afrikában súlyos veszteségeket volt kénytelen elviselni. Az arab hódítás, az iszlám előretörése következtében Palesztina, Szíria, Egyiptom és Észak-Afrika elszakadt a Bizánci Birodalomtól.

A Pireneusi-félszíget 711-ben már nagyrészt a „móroké” volt, ahogy nevezték a berbereket, majd utánuk az arabokat. Ezt az európai földet csak hét évszázaddal később, 1492-ben lehetett tőlük visszavenni a keresztények és Spanyolország számára.

És bár sokan állítják manapság a mostani Európában, hogy a kereszténység elvesztette világra szóló küldetését és Európát missziós területté kellene nyilvánítani, mégis milliók élnek a tízparancsolatot úgy-ahogy betartva. Még ki is jelentik, hogy nem hisznek Istenben, pedig betartják ha lazán is, a parancsolatokat. Pogánynak titulálják saját magukat, mert ez most divat. Itt ezen a réven szivárog be a mai magyar fiatal nemzedékek körébe az ősi magyar vallás elemeinek nosztalgikus megélése, vagy amit annak vélnek.

A tömeges méretekben észlelhető igazság keresés, igazság szomjuhozás, a társadalmi kérdések iránti fokozott érdeklődés, még sok esetben felkészületlenül is, a korai kereszténység korszakát idézheti fel. A viták, például hogyan viszonyuljunk az iszlámhoz, évezreddel ezelőtti helyzetekre hasonlítanak. És most is Észak-Afrikából, Libiából támadják a migránsok tengeren, a Balkánon keresztül szárazföldön Európát. Amelynek klasszikus gyarmatrendszerei az 1950-1960-as években felbomlottak. Ezek komprádor burzsoáziája már ekkor elkezdte a bevándorlást a gyarmattartók központjaiba, mert hazájától elidegenedve urai mellé állt nem utolsó szempontként részesülve annak anyagi és szellemi javaiból. Ezekhez csatlakoznak azok, akik szegénységüket az egykori gyarmattartóknak róják föl és a gyarmattartó államokban kárpótlásképpen követelik a magas életszínvonalat és eltartást. Ez persze sújtja Közép-Európát is, amelynek államai sosem tartottak gyarmatokat, maguk is inkább gyarmatok lévén.

És feltündököl a XVI-XVII. századunkból a magyar végvári dicsőség, amikor a magyarság az iszlám ellen védő pajzsa, bástyája Európának. Balassa Bálint költő ellenségei a csatatéren, a bajpáston iszlám hitű harcosok voltak. Esztergomnál iszlám golyó roncsolta szét térde kalácsát, amibe belehalt. De a híres zaporozsje szics kozákjai is a kereszténységet védték a csombókos tatár fejeket kaszabolva, mint a tököt. Maguk is jelentős vérveszteségeket szenvedve Krisztusért. Utóbbi neve csatakiáltás is volt több nemzet fiainak torkában.

Mondom és írom nemzet! Szervezete a hordának /orda/, a törzsnek, a nemzetségnek, a népnek és legfőképpen a nemzetnek van. Európa harmadik lényege időben a demokrácia, a kereszténység után a nemzet. A mai nemzeteket szülte Európa, a vajúdás ezer éve kezdődött. Lett lett, litván, észt, lengyel, orosz, német, francia, spanyol stb. nemzet.

Lehet-e a nemzetet exportálni Európán kívülre? Az angolok, franciák megkísérelték Indiában, Csádban, Afganisztánban. S mikor el kellett hagyniuk ezeket az országokat, melyek már-már ráléptek a nemzetté válás rögös útjára, csak tuszik és hutuk, szuahélik és berberek, tuaregek és pastuk, valamint perzsák, hakaszok és mandzsuk stb. maradtak vissza. Meg alkaida, dzsihád, boko haram, tálib, isis, tamil tigrisek stb.

Még belülről sem lehet nemzetet létrehozni, ha nincsenek meg a feltételei. Khadafi líbiai nemzetet akart alkotni. Legyilkolása után három törzs ereje és identitása fogja eldönteni Líbia sorsát, de az vélhetőleg törzsi marad és lesz.

A magyar nemzet, mely szervezetének felépítéséhez hozzájárultak a hunok, avarok, kunok, jászok, kálizok, bercelek, berendek, onogurok, blakok /türkök/, polovecek stb., már a IX. században ereje teljében volt. Európa nemzetei már többségükben a X. századra elfoglalták azt a földet, amelyen ma is élnek. Egyesek nemzetté válása nehézségekbe és az átlagnál hosszabb időbe telik. Lásd a katalánokat /gót-alánok/ és a skótokat, akik éppen jelenünkben újabban nekirugaszkodnak ismét önállóbb nemzeti létük eléréséért.

A magyar nemzet már a tatárjárás kapcsán elnyerte a keresztény világtól a „kereszténység előharcosa” díszítő jelzőt a XIII. században. Ebből fejlődött ki a „kereszténység védőpajzsa” megnevezés hazánkra a XV-XVII. században. Bizonyíthatóan a magyar elfogadta, beépítette magáról való gondolkodásába ezt a megjelölést már I. Mátyás király idejében, a XV. században. A ferencesek erősítették, terjesztették szerte a világon, hogy a magyar nemzet védelmezi a keresztény Európát a határai mentén. Ez az az őszinte világ, amikor a maga gyűjtötte sereg élén a fanatikus Kapisztrán János fakeresztet fegyverként forgatva agyalta a törököket Nándorfehérvár /Belgrád/ falai alatt. Most pedig olasz polgármester, gimnáziumi igazgató leveteti a latin keresztet a terem faláról, mert az sértheti a muzulmánokat, akik máris tetemes kisebbséget alkotnak bárgyú Európa keresztény és keresztyén térein.

Magyarország pedig elsőként felismerve a közelítő bajt, elsőként épít falat, gátat, kerítést, törvényi védelmet a maga és Európa számára. A liberális nyugati tömb, amelyik ugyan bukásra áll, de még ártani tud, rögtön elmarasztalta hazánkat, nemzetünket, kultúránkat, több mint ezeréves teljesítményünket. Ezt még meg is fejelte, mindjárt az antiszemitizmus dorongját lengetve a fejünk fölött. Márminthogy a migránsok kezelésében a magyar kormány tettei a holokausztot idézik fel.

Ugyanakkor hálátlanok is vagyunk, mivel 1956-ban a menekülő 250000 magyart a nyugati világ tisztességesen befogadta. Mi meg most ellenezzük csak a 2015-ös évben Európába illegálisan betört és belopódzott másfél milliónyi ázsiai és afrikai „menekült” letelepítését az öreg földrészünkön.

A holokausztra és a hálátlanságunkra való hivatkozás maga a bizonyíték, hogy akik ezt teszik, akik az Európa Unióba a kontinens sorsáról dönteni hivatottak és meg is teszik, azok semmit sem értenek és éreznek Európa nagyasszonyról. Arról a testületről, amelyben David Cohn-Bendit szószóló lehet, meg kell legyen a véleményünk.

Akik pedig jönnek és egyhamar nem fogják abbahagyni, azok nem a demokrácia hímes mezején szocializálódtak. A demokrácián, amely Európa egyik tartó pillére. Akik pedig jönnek nem keresztények, sőt ellenségei a kereszténységnek, amelyik Európa egyik tartó pillére, akkor is, ha a kereszténységre való hivatkozás nem fordulhat elő az Európai Unió alapokmányában. Akik pedig jönnek, nem fiai a nemzeteknek, nemzeti identitásuk nincs vagy csekély. Megítélésük ezen a három tényezőn keresztül lehetséges csak.

Európa önvédelemből demokratikus, keresztény és nemzeti. Ha ezekből bármelyik sérül, csorbul, bántalmaztatik, akkor Európa látja a kárát.

Horváth Lajos

/Szerző dolgozatában néhány nyelvi extremitást megengedett magának, melyek a téma indulatos természetéből erednek./

Magyar Irodalmi Lap