
Amikor a kígyó Évának nyújtá az almát, szóla
oly hangon, mely visszhangzott
a levelek között, mint egy ezüst harang.
De az történt, hogy utána még súgott
valamit a fülébe
halkan, nagyon halkan,
amiről az írások nem beszélnek.
Még az Isten sem hallotta, mit súgott, pedig ő is hallgatá.
És Éva sem akarta elmondani még Ádámnak sem.
Azóta a nő szemhéja alá rejtett egy titkot
és úgy mozgatja szempilláit, mintha azt mondaná,
hogy ő tud valamit,
amit mi nem tudunk,
amit senki sem tud,
még maga az Isten sem.
Magyar Irodalmi Lap