Talán mégis jó ez így,
jó nekem, mert végleges,
azt hittem, hogy elhagyott,
s mégis mindig megkeres.

Megkeres és itt marad:
vonz engem a fönt és lent,
tudom én, hogy jó ez így, 
s érzem most a végtelent.

Jó ez: ettől én vagyok,
más már nem is lehetek;
s velem vannak társamul
galambok és vérebek.
 

Magyar Irodalmi Lap