Hommage à W. S. mester

Úgy élek, mint aki ráér. Nem engedem hajtani magam. A Napszekér isteni útjának megállítása. Elidőzöm a részleteknél. Nem habzsolok. Jutalmul elnyerem a pillanat(ok) kiterjesztését.
A gombostűfejből tavasz lesz, erkély, kilátóhely, az átlátás távolságaival. Átláthatóságunk helye. A mozgó madarak, a nyüzsgő rovarok megjuhászodásaival.
Olyan ez, mint Weöres Sándornak valami távolból érkező, inkarnatív plazma-újjászületése. Önújjászületésünk. A sugallat hajnala, amely folyamatos másnaposságaink után egyszer csak ránk talál.
Van időd, a tiéd – mondja. És mint egy selyem fuvallat kibontja, föléd borítja hajának védőfátylát a pillanat.
A lét elrendezhető, a fátyol simítható, a távoli és titokzatos Maja istennő közelsége kézzel fogható.
Nyisd fel pillantásod saját hajnalod (hajnalaid) sugallatára.
 

Forrás: Polísz, 2014. 152. szám

Magyar Irodalmi Lap