Magyar Irodalmi Lap

Órák menetelnek alvó testek felett

a XX. század katonacsizmái a senkiföldjén,

recsegnek-ropognak a havon  doni álmok

a kinnmaradottak és a visszatértek

sebeinek képe lilásszürkén  feldereng.

Volt még más is! A népszaporulat elegye,

a leigázott nők fogantatása és deleje,

egy ősz avartüzei gyúltak Párizs után…

messze ment a század, eget célzott, földet ért,

hitet-hitetlent egyként fektettek alkotmányba

s kitört a vész, hegyeket tarajlott völgyek fölé,

felzsondult a darázshad,s az önkény sorompója

hol transzport-vonatok után maradt a légszakadt lobogója

hazánknak,, s míg fillér csusszant, s állt a vár,

míg pengőn forgott a becsület, s névértéken rab mereng,

életfogytos politikaiak emlékeiben lógó lábakon

rangban-rendben elöljárók, mint keresztfás zubbonyok…

Alszanak a csendben asszonyok, gyermekek,

s a város, ország fölött útra kelnek a temetők,

elvesztek a kendők, elmarad a szemérem,

álmok masíroznak keletre, s bakák húzódnak össze.

Ez a XXI.századi hajnal: csendőrrendjel.

 Nagyanyám örökálma: törvény nyelve.