A barlang télen szörnyen huzatos,
a hó behull és átsüvít a szél,
a rőzsegallyak füstös tüzinél
vén ujjad görcsbe dermed, Jeromos!
A falat hús az oroszlánnak jár,
hajdan védett, ma védenced maradt,
húsz év és ő lett megvénült fiad,
nem tud magának semmit fogni már.
S a kézirat? Fel- s visszakunkorul
két kő között a pergamentekercs.
Görbült keresztről nézel szigorún
le rám, Uram! Rosszallod, s nem felelsz,
vagy a világgal együtt konokul
rest remetédet, társaddá ölelsz?
Magyar Irodalmi Lap