Keresd a kiutat!

Gyermekszívvel szárnyalhatnak,

csillagokba eljuthatnak.

Léptük alatt virág nyílik,

vidám mosolyuk felvidít.

Apó fia után siet,

fákon kismadár csilingel.

Vajon meddig énekelnek

fecskéink a fészekben?

Gólyáink visszatérhetnek?

Elűzik sötét fellegek?

dús földjeinken kiszárad,

nyoma sincsen gabonának?

Erdeinkben nem találok

vadat. Öreg fák kidőlnek,

sivatagban a fenyőnek

nincs élettere, sem őre.

Pusztaság lett csodás Földünk,

némán zokog minden ősünk.

Siratják, mi elmúlt végleg,

remélik, jön új élet.

Fiaik gondolatában,

tetteiben megtalálva

a megoldást, kiutakat,

jobb lehet a jövő, a ma.

Védjük, őrizzük a rendet,

így világunk egyre szebb lesz.

Természeti értékeket,

kincseinket sokszorozzuk,

kietlen Földünkre hozzunk

áldást, szeretetfényeket.

Magyar Irodalmi Lap