Kodály Zoltán zeneszerző népdalgyűjtésével és világhírű szerzeményei által hatalmas életművet hagyott a magyarságra. Világhírű az általa teremtett gyermek-zenetanítási módszer.  

Kodály alaposságára jellemző, hogy miután az Országos Királyi Zeneakadémia zeneszerző szakán megkapta diplomáját, önkéntes ismétlőként újba beiratkozott, majd külföldi tanulmányutakon gazdagította tudását. Népdalgyűjtő körútján fonográffal járta az országot, kincset érő gyűjteményt hagyva reánk a feledésre ítélt magyar népdalokból. Életre szóló barátság fűzte az ugyancsak gyűjtéssel foglalkozó Bartók Bélához, akivel együtt tanárkodtak a Zeneakadémián.      

Kodály érdeme, hogy megzenésítette klasszikus költőink, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Sándor műveit. Ugyancsak zenét szerzett kortársai, Ady Endre, Balázs Béla és Móricz Zsigmond alkotásaira is.

1923-ban, a Pest-Buda egyesítésének 50. évfordulójára szerzett Psalmus Hungaricussal egy csapásra Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. Ezzel egyetemben későbbi művei, így a Háry János daljáték (1925–27), a Marosszéki táncok (1930), illetve a Galántai táncok (1933) már Európa és Amerika hangversenytermeibe is eljutottak. Munkásságára a Székelyfonó (1932), a Concerto (1934) és a Felszállott a páva (1938–39) tette fel a koronát.

Kodálynak köszönhetjük, hogy színpadra vitt művein keresztül a világ megismerte és elismerte gazdag népzene és népdal kincsünket.

Magyar Irodalmi Lap