A községi tanács dísztermében lágy, az alkalomhoz illő zene szól, úttörőpajtások köszörülik a torkukat, s ekkor, ekkor a község vezetőinek kíséretében feltűnik történetünk hőse, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Linának, amint azt a falu is teszi. Lina, mint a nevéből és fátyolos, meghatott tekintetéből kitetszik, nőnemű lény. Minden jel szerint ő az ünnepelt, a ceremónia fénypontja. Az úttörők neki szavalnak, neki énekelnek, a vezetők az ő kedvéért viselik a szoros nyakkendőt és a kifényesedett könyökű-térdű ünneplőöltönyt, s az a teleírt papírlap is Lina tiszteletére teríttetett ki az asztalra, hogy a tanácselnök a meghatottságtól és a nyakkendőtől elfúló hangon felolvassa ünnepi beszédét: „Szeretettel köszöntjük a mi Linánkat, a népesedéspolitika hősét…” Miközben történetünk hősének átadja a jutalmat, felujjong a zene és a jelenlevő dalosajkú úttörők szent fogadalmat tesznek, miszerint őrsük felveszi a megtisztelő Lina nevet.

Történetünkben a sokgyermekes anyák jutalmáról lesz szó. A rendelet szerint hat élő gyermek után ezer forint jutalmat kap az anya, s minden újabb gyermek születése után kétszáz forinttal nő az összeg, amely felmehet kétezer forintig. Nem kétséges, hogy a sokgyermekes anyák tiszteletünkön kívül ezt a jutalmat is megérdemlik.

Elindultam hát, hogy megkeressem Linát és az ő gyermekeit.

A cigányiskola

A tanítónő lelkesen, őszinte hevülettel magyaráz a gyerekeknek. Mondandójának summája:

– Nagyon kell szeretni az édesanyákat!

Szétnéz az osztályban, felszólít egy jelvényekkel felékesített fiút.

– Na, Jóska, meséld el, te mennyire szereted az édesanyádat!

– Én nem szeretem anyámat!

– Miért nem szereted?

– Én nem szeretem anyámat!

Egy másik fiú siet a meghökkent tanítónő segítségére.

– Néni! Ezt eldobta az anyja.

Köszönés

– Amikor hazamentek, mit mondtok?

– Semmit.

– Köszöntök?

– Nem.

– Hát a tanítónak?

– Annak köszönünk.

– Miért?

– Mert az magyar.

Az előkészítés

A tanító meséli.

– A faluban egyetlen cigánygyerek jár óvodába. Mi előkészítőt szerveztünk, mert egyik sem tud magyarul, de nem is ért.

Öt-hatéves kisfiú áll feszes vigyázzban, gyönyörű szemei vannak.

– Hol van a térded?

Nem tudja.

– Hol van a könyököd?

Nem tudja.

– Mutasd meg a fejedet!

Nem tudja megmutatni.

– Mondjátok neki cigányul is!

A nagyobbak lelkesen segítenek, megismétlik a mondatot cigányul. De a kicsi így sem tudja, hova mutasson.

A név

Borzasztó, hogy ezek a gyerekek csak a csúfnevükön ismerik egymást – mondja a tanítónő. – De még a saját nevükkel is így vannak!

Felállít egy kislányt.

– Hogy hívnak?

– Hugyos.

– Nem. Téged Tyukodi Ritának hívnak. Érted?

– Értem.

– Na, hogy hívnak?

– Hugyos.

Rokonság

– Sok rokonotok van?

– Sok.

– Rokonnal lehet-e házasodni?

– Nem lehet.

– Miért?

– Mert egyforma a vírük.

– És?

– Hát egyforma a vírük, oszt a gyerek nem lesz okos.

– Hanem?

– Hát … Bíka lesz a gyerekük feje.

Átok

– Iszik az apád?

– Nem iszik.

– Ivott?

– Ivott.

– Most miért nem iszik?

– Mert megátkozta magát.

– Mit mondott?

– Hogy száradjon rá a csontjára a bél, ha iszik.

– Féltek az átoktól?

– Jaj, nagyon!

Pályaválasztás

– Mi leszel, ha nagy leszel?

– Zsokés.

– Van lovatok?

– Van.

– Szoktál lovagolni?

– Nem.

– És ha nem lehetsz zsoké? Akkor mi leszel?

– Más.

– Micsoda?

– Hát … csikós.

– Hol?

– Pesten.

Egy másik fiút kérdezek.

– Te mi leszel?

– Rendőr.

A padszomszédja közbeszól.

– Nem lehetsz rendőr, mert apád börtönben van!

– A tied is!

– Az is.

– És mit csinálnál, ha rendőr lennél?

– Megbüntetném azt, aki lop.

– Te nem lopsz?

– De lopok.

– És a többiek?

– Mindenki csóreszol.

A tanítónő bólint: őt is meglopják minden évben.

Ünnep

– Mi a legnagyobb ünnepetek?

– Ha valaki megjön a rubiából.

– Az micsoda?

– Börtön. Éjjel engedik ki belőle.

– És?

– Taxit fognak. Érte mennek. Visznek sört. Meg pálinkát.

– Itthon?

– Főznek. Tyúkokat. Káposztával. Nagy ebéd van. Jönnek a rokonok.

– Ilyenkor mentek iskolába?

– Ilyenkor nem megyünk iskolába.

Csalás

Egy kislány mondja.

– Tanító néni! Én is vótam locsolkodni húsvétkor!

– De te lány vagy!

– Nem baj.

– Hosszú a hajad.

– Alágyűrtem egy sapkának, oszt mentem.

A tanítónő nekem magyaráz.

– Szeretnek csalni: Kérdezem egy gyerektől: hol voltál tegnap? Azt mondja, beteg volt. Mondom, láttak a többiek. Erre: ja, akkor a testvéremre kellett vigyázni. Mondom, hogy ez sem igaz. De már készen volt az újabb hazugság.

Magyar Irodalmi Lap